Nyilván észrevettétek, hogy évente legalább egyszer szerelmes leszek. Idén picit csúszott a dolog, mert csak október végén fedeztem fel magamnak Lael Neale-t. Azóta viszont nem telik el nap, hogy ne hallgatnám. Ilyenkor általában csak bámulok magam elé, mint egy válium függő birka. Leáll az agyam, levegő után kapkodok és ki túlzással a bőgés kerülget. Tudom mindez úgy hangzik, mintha kb az életemért küzdenék, amikor ezt az angyali hangot a hallójárataim közé engedem, de nem így van. Amint megszólal, minden bajom elszáll és csak a boldogság marad. Íme az új dal, amire ha lehet, mindez hatványozottan igaz.

Már csak cirka 150 napot kell aludni és jön az új Teenage Fanclub lemez. Az első single csodálatos! Norman Blake pedig lassan úgy néz ki, mint Szörényi Levente.

Valószínüleg továbbra sem én vagyok az ország leghitelesebb hardcore megmondó embere (nem is akarok az lenni), de remélem azzal minden keménymag szaki egyet ért, hogy a Rolex idei lemeze az Árpád-háziakat is odabassza királyságban. 13 percnyi behatárolhatatlan őrületről van szó, ahol simán megfér egymás mellett a technikás matek gitározás, a kutyaugatásra emlékeztető énektémák, a tuc-tuc ritmusok (Stripes), a szörfös szárazfa pengetés (Welcome to My Joy) és még egy csomó minden más. A csúcspont egyértelműen a Frida című egyperces szösszenet, amelyben a szuper dallamos aláfestő zene és Khidhar veszett csaholása olyan abszurd, mégis csodálatos elegyet alkot, mint a Haribo maci és a sör.

Ti sem tudjátok, mikor mondtam utoljára, hogy szerelmes vagyok ugye? Baromi rég lehetett, mert én sem emlékszem rá. Ennek a csodálatos, két akkordos, izzig-vérig kaliforniai álom pop dalnak köszönhetően, ami kicsit olyan, mintha Adrianne Lenker vagy Hope Sandoval beugrott volna vokálozni a Beach House-ba, ismét szíven talált ámor nyila. Nagyon durván beléd szerettem, Lael Neale!!!

Sadie Dupuis (Speedy Ortiz), Miranda Winters (Melkbelly) és Rachel Aggs (Shopping, Golden Grrrls, Sacred Paws, Trash Kit) szólóban is megcsillogtatta tudását idén. Mindhárom lemez érdekesre sikerült, ehhez kétség sem fér, de bandába tömörülve azért mindegyiküknek jobban megy.

Sajna csupán egy kislemez, aminek ráadásul csak az A-oldala műsoros, de az annyira szuper, hogy semmiképp sem hagyhatjuk szó nélkül. A debüt lemez szerelmesei tutira imádni fogják, ami azt jelenti hogy valószínűleg a Pavement, Camper van Beethoven, Strokes, Weezer négyest istenítők is odáig lesznek érte.

Annak ellenére, hogy a seggriszálás kicsit sem az én műfajom, az ausztrál Conheadsnek sikerült elérnie, hogy másfél perc erejéig én legyek az ország twerk királya.

Amikor már úgy érzed, hogy semmi meglepetés nem érhet idén, egy melbourni banda jól összekuszál mindent és az arcodba tol egy olyan lemezt, amitől csak nézel ki a fejedből, mint a luki nyúl, mert nem hiszed el, hogy imitt-amott tökre olyan, mintha egy stonerbe hajló grunge zenekar Stone Roses számokat játszana.

Kedvenc norvég matek pop kvartettem új lemezzel jelentkezik November 6-án, melyről két dal már streamelhető. Hálistennek nagyon úgy tűnik, hogy továbbra is dilisibbek, mint a Love is All, a Deerhoof és a Be Your Own Pet együttvéve.

80-as, 90-es éveket idéző lo-fi indie rock, klasszikus kiwi pop jegyekkel fűszerezve egy Göteborg melletti apró faluból. Főszerepben, a svéd Sam Rockwell.