Nyilván észrevettétek, hogy évente legalább egyszer szerelmes leszek. Idén picit csúszott a dolog, mert csak október végén fedeztem fel magamnak Lael Neale-t. Azóta viszont nem telik el nap, hogy ne hallgatnám. Ilyenkor általában csak bámulok magam elé, mint egy válium függő birka. Leáll az agyam, levegő után kapkodok és ki túlzással a bőgés kerülget. Tudom mindez úgy hangzik, mintha kb az életemért küzdenék, amikor ezt az angyali hangot a hallójárataim közé engedem, de nem így van. Amint megszólal, minden bajom elszáll és csak a boldogság marad. Íme az új dal, amire ha lehet, mindez hatványozottan igaz.