Az utolsó The Coral lemez, amit többször is végighallgattam a Roots & Echoes volt, de már ott sem éreztem azt a bizsergést, ami az 1-3 albumnál végigcsiklandozta a testemet. Azóta eltelt 13 év és csupán 1-1 dalba füleltem bele.  A következő lemezt, ami április 30-án fog megjelenni viszont biztos górcső alá veszem, mert a beharangozó dal alapján olybá tűnik, hogy visszataláltak régi önmagukhoz.

Úgy örülök, hogy mostanában gombamód szarapodnak a vokálügyileg mézesmázos, ellenben zeneileg agymarcangoló együttesek. Pláne, hogy az esetek 90 százalékában hölgy az énekes. Lásd Lonely Parade, Pom Poko, Squitch stb... A "műfaj" legújabb üdvöskéje a Massachusetts-i Editrix, akik Február 5-én debütálnak az Exploding In Sound Records-nál.

Kicsit tartottam tőle, hogy Lael Neale perpillanat csupán dalokban gondolkodik, a lemez pedig még várat magára, de úgy tűnik, hogy feleslegesen aggódtam, mert Február 19-én érkezik az Acquainted with Night című nagylemez, rajta a már korábban általam is posztolt két csodálatos dallal. Illetve az alábbival, amihez klippet is készített a Mazzy Star és a Beach House stílusában komponáló Los Angelesi hölgyemény.

Ennél hülyébb időpontban képtelenség lemezt megjelentetni. A 2020-as listámra már nem kerülhet rá, csak ha változtatok rajta. Az ideire pedig azért nem tehetem fel, mert ott az az egyetlen nyomorult nap, ami lehetetlenné teszi. Márpediglen nagyon ott lenne a helye valamelyiken, tudniillik a post-hardcore-os, indie-rockos matek gityós megoldások okán tökéletesen illik a profilomba. A csábosan csalogató csajvokálról (ami a rend kedvéért néha velőtrázó ördögsikollyá morfolódik) nem is beszélve.

Totál megbomlott az elmém, vagy a demencia korai fázisába léptem. Mással nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért nem írtam eddig egyetlen sort sem erről a fantasztikus tavalyi lemezről. Pláne, hogy rajta van egyik kedvenc 2020-as dalom is. Beszarás mekkora királyság, ahogy a szuper dallamos refrén hirtelen átcsap totál szefós post-punk zakatolásba. Hallgassátok csak.

Ez a fajta hektikusság amúgy az egész lemezt körülöleli. Olyan gyorsan váltakoznak a különböző zenei stílusok (akár egyetlen dalon belül is), hogy szinte képtelenség füllel lekövetni. Pub Rockból Post-Punkba, Garage Rockból Brit Popba, meg a franc se tudja még miből mibe. Mindezt a létező legprosztóbb és legbájosabb angolsággal megfűszerezve. Igen, még az előadásmód is állandóan változik. Szóval kész káosz az egész (akárcsak ez a poszt), mint valami hangjegyekkel megrajzolt absztrakt faszom se tudja mi, ami hiába ilyen kusza, ha eleget hallgatja az ember, tutira kiegyenesedik.

jeff rosenstock - no dream

waxahatchee - saint cloud

rolex - s/t

chubby and the gang - speed kills

melkbelly - pith

squitch - learn to be alone

proto idiot - fub

shopping - all or nothing

lié - you won't it here

fried e/m - modern world

cool jerks - england

cold meat - hot and flustered

exhalants - atonement

subdued - over the hills and far away

mr. wrong - creat a place

the magnetic fields - quickies

the chats - high risk behaviour

Csajok, akik nem tudják eldönteni, hogy vérmes feministaként üvöltsék az arcodba a világ szarát, vagy inkább cuki pop punk dalokat írjanak.

Ez a lemez idén látta meg a napvilágot a Texasi Austinban. Tehát még véletlenül sem a 90-es évek New York-jában, ahogy azt a gigászi Helmet, Unsane, Quicksand kompatibilitás alapján gondolná az ember. Az orbitális Unwound hatások miatt esetleg eszetekbe juthat még a 30 évvel ezelőtti Washington, de hiába, mert az Atonement akkor is idei marad.

Január 21-én új lemezzel jelentkezik a 2019-ben szuprazseniálisan debütáló Kiwi Jr., ami elképzelhető, hogy még az előzőnél is jobb lesz. A címe legalábbis ezt sejteti. Íme az 1-2 beharangozó dal, melyekhez videóklippet is forgattak a srácok.

Igen, ez egy vadiúj Mclusky dal demója, amit ugyan Andrew Falkous, Christian Fitness néven töltött fel Bandcampre, de ez nem számít, mert ettől még ez egy kibaszottul új Mclusky dal.