Nagyjából ennyi hasonszőrű bandáról posztoltam már, amióta ezt a szart írom. És még közel sincs vége az őrületnek. Sőt lehet, hogy sosem lesz vége. Ez van, sajnálom. Tehetek én róla, hogy legalább olyan ellenállhatatlan ez az átkozott garázs mizéria, mint amilyen én vagyok? Egyébként a dolog apropóját most nem csak úgy szimplán a zenekar adta, merthogy a  háttérben a Vivian Csajok ajánlása áll. Egész pontosan Ali és Cassie Ipodjában turkálva találtam rájuk.

Akárki akármit mond, nekem továbbra is az a véleményem, hogy az Animal Collective, a különböző típusú medvék és egyéb állattársaik mind-mind az évtized legnagyobb átbaszásai. Persze, ha mindez barkács körülmények között történik, illetve nem olyan idegesítően gigászi az az istenverte ATMOSZFÉRA, és inkább alkoholtól bűzlik, nem pedig anfetamintól, picit más a helyzet.  Ilyen feltételek mellett talán még engem is palira lehet venni.

Totally Nebular

Valamivel több pálmafával, egy rettenetesen elhízott napocskával, néhány busmannal és egy közepes méretű zebra csordával tarkítva pedig már már hihetővé válik a dolog.

Pill Wonder

Mármint nem az Oh, Inverted World-öt, hanem a When You Land Here, It's Time to Return-t. Azt a lemezt, amit Mercer-ék akkor rögzítettek amikor még Flake Music néven ténykedtek. Képet be sem merek szúrni róluk (legfeljebb csak a borítót), mert tuti elbasznám és valami tavalyi fotóval villognék, miközben már lassan másfél évtizede megszüntek létezni. Kész szerencse, hogy Nick Hornby "bevalotta nekem" a minap, hogy annak ellenére, hogy Dickens az egyik kedvenc írója, majdnem 50 volt, amikor először olvasta a David Copperfield-et. Ily módon asszem nekem sincs okom szégyenkezni. Ez azért elég megnyugtató.

Így indul a lemez, ilyen kibaszott zseniálisan. (persze rajtam kívül ezt nyilván mindenki tudja, de azért leírom) És ilyen is marad végig, ilyen kibaszott zseniális. Ha jól sejtem akkoriban a Built to Spill volt a legnagyobb ihletforrás számukra, és nem a Beach Boys. Illetve a Weezer, de ezt már tényleg csak félve írom le. Mondjuk a Weezer-re meg a Beach Boys volt óriási hatással.  Na mackó, ebből keveredj ki.

A későbbi anyagokhoz képest elsőre talán kicsit kiforratlannak tűnhet, de egyáltalán nem az. Én legalábbis nem így fogalmaznék. Valójában egy meseszép útkeresés van szó, ahol a hagyományos kvintelős college rock dalok legalább akkora számban vannak jelen, mint a csilingelő gitár pop, vagy az ezeket összekötő, illetve az egész lemezt borzasztó ügyenesen össztartó címnélküli lo-fi etüdök. Ráadásul mintha az  időre is különös hatással lenne. Mármint annak múlására, mert miközben hallgatja az ember, olyan mintha megállna. Fizikailag persze örült gyorsan elrohan, hiszen mindössze fél óráról van szó, de valahogy mégis amíg szól, a percek egész egyszerűen tapodtad sem akarnak mozdulni. Szóval csak óvatosan vele, mert ha "beloopolod" a lemezjátszódon, hétszentség, hogy  nem érsz oda sehova időben.

Annak tükrében, hogy tényleg csak néhány órával ezelőtt hallottam először, kicsit talán merész lesz, amit most mondani fogok, de nekem van pofám az ilyesmihez, szóval kimondom. Ez a lemez simán ott lohol az Oh.. , és a Chutes... nyomában, a Wincing...-re pedig ha nem is mérföldeket, de métereket ver.

Mondtam már, hogy a kedvenc Breeders lemezem a Pacer az Amps-től? Szerintem őrült érdekes, hogy Kim Deal akkor írta a legszuperebb Breeders dalokat, amikor már egy kicsit elege lett a Breeders-ből. Azt azért nagyon sajnálom, hogy ehhez az is kellett, hogy Kelley kebelbarátságot kössön a heroinnal.

Én úgy ahogy van élek-halok ezért a 30 perces hatásszünteért. Épppen ezért nem értem, hogy egészen mostanáig miért nem futottam bele az alábbi felvételbe...

Amúgy ez volna az egyetlen élő Amps videó, ami az utókorra maradt???

Természetesen tavasszal, mikor máskor.

2010. IV. 20. Budapest, TBA
PJ Bond (USA)
+TBA

Ebben a formában legalábbis rettenetesen, hiszen egy olyan tribute lemezről van szó, amin kiwi popperek tisztelegenek Svédország legnagyobb zenei exportja előtt.

Tudjátok ti mennyit kerestem én ezt régen? Belegondolni is szörnyű. Már majdnem teljesen feladtam a reményt. Hébe-hóba azért turkáltam utána, hátha belebotlok valahol, de semmi. Ma reggel azonban csoda történt. Az ébresztő kávé, cigi kombó mellé bekapcsoltam a rádiót és valami béna kolompdobos 80's sláger után egyszercsak felcsendült a Mamma Mia. Eszembe sem jutott, hogy ez valamiféle égi jel lehet, de valahogy a fülemben maradt az a kurva dal. Ráadásul a The Stones életművet táraztam be hírportálos aláfestőzenének. Ez az egész meg valahogy hozta magával, hogy újra nekiálljak keresgélni. 5 perccel később már a Ring Ring szólt a Breast Secreting Cake tolmácsolásában. Hihetetlen bazmeg, évekig lófasz, most meg mint a legszebb karácsonyi ajándék úgy pottyant az ölembe.

Agnetha, Anni-Frid, Björn, Benny -  KÖSZI

Abbasalutely - A Flying Nun Tribute to the Music of Abba

01.Breast Secreting Cake - Ring Ring 
02.3Ds - Mama Mia (új-zélandi pixies-e)
03.Garageland - Dancing Queen 
04.Cloth - Waterloo (Robert Scott és David Kilgour duettje)
05.Bike - My Love My Life 
06.Loves Ugly Children - Honey Honey 
07.Headless Chickens - Super Trouper 
08.Chug - Money Money Money (David "plagal grind, ghost club stb..." Mitchell)
09.Superette - Knowing Me Knowing You
10.The Magick Heads - When I Kissed the Teacher (Robert Scott produktum)
11.Martin and the Moondogs - Tropical Loveland (Martin "uramisten The Chills" Phillipps)
12.Able Tasmans - S.O.S.
13.Shaynie and Fifi `95 - The Name of the Game (Shayne "kiwi keresztapa" Carter)
14.Tall Dwarfs - On and On and On

Ilyenkor mindig el lehet sütni legalább egy alkalomhoz illő poptörténelmi csodát.

Az, hogy beszartok!!! Az alábbi ajánlószöveggel érkezett egy hírlevél a Pipettes-től pontban 9:37-kor

"It's a three minute space pop jam that sounds like Abba, Boney M, Kool and The Gang..."

Elég komoly sokk volt erre ébredni elhihetitek. Ezek után nagyjából 5 percig gondolkodtam azon, hogy egyáltalán megnyomja-e a play gombot. Aztán persze ráböktem, de nem sokkal ezután már kapcsoltam is ki és csak bámultam hülyén magam elé, hogy ez meg mi a fasz?!?! Na de nem adom fel én ilyen könnyen, úgyhogy tettem vele még egy próbát, aztán még egyet, meg még egyet, és így tovább... Majd arra a következtetésre jutottam, hogy nem is olyan vérlázítóan szar. Szóval ebből akár még egy jó DISCO lemez is kisülhet. (csak hát ugye kurvára nem erre számított az ember) Mit gondoltok?

A dal egyébként audio formátumban is elérhető itt

2010.05.06. Budapest, A38

WOLF PARADE (CAN)

Új évtized, új élet. Meglátjátok jövőre lesz itt Sonic Youth, Dinosaur Jr., Pixies, minden kutyafasza.