Ami ugye nagyjából annyit jelent, hogy vagy valami új-zélandi faszaságról, vagy egy obskurusnál is obskurusabb lánybandáról, vagy a huszonötmilliomodik beach szindrómás garázs pop zenekarról lesz szó. A képet elnézve gondolom már mindenki rájött mi az igazság.

Ők itt Fergus és Geronimo, azaz a Fergus & Geronimo. És itt akár be is fejezhetném a mondokámat, ha csupán a szokásos pálma ligetben bólogató pop zenéről lenne szó. De nem ez a helyzet, úgyhogy tovább motyogok. Először is Texasiak, ami a műfajból kiindulva picit fura. (Igaz a nap ott is süt rendesen, de vízügyileg lássuk be nincsenek túlságosan eleresztve.) Másodszor pedig - és ez itt a lényeg -  a szokásos Beach Boys-ba burkolt karcos 60-as garázsolás mellett jelen esetben egy rakás Soul/Motown motívum lapul. Szerintem ez több, mint őrjítő. Ráadásul mindez, az indie rocker Andrew Savage (Teenage Cool Kids) és a punk Jason Kelly (The Wax Museums) tollából született.

Fergus & Geronimo - Blind Muslim Girl 

Elkészült az első videóklip a második She & Him lemezhez. Alapvetően nem egy nagy trouvaille. Meg nem tudnám mondani hány iskolafolyosón táncolós, tanteremben éneklős hasonlóság született az elmúlt 10 éveben. Csakhogy ezek közül egyikben sem hullahopp karikázott piros pöttyös ruhában Zooey Deschanel a suli tornatermében.

Szerintetek hányszor néztem meg az elmúlt egy órában?

Merthogy az én legkedvencebb városkámban nem csak érző szívű, szentimentális gitár popperrek uralták a 80-as évek derekát. De nem ám! Csak azt nem értem, hogy egy ilyen helyen, ki vagy mi vehet rá arra bárkit is, hogy keményvonalas PUNK legyen, vagy ne adj isten egy HARDCORE bandában rikácsoljon. Lázadni a tenger, a surf deszkák, a cuki maori lányok, a hatalmas bálnák, az Otago-félsziget fóka/pingvin kolóniája és a végelláthatatlan mezőkön legelésző bárányok ellen elég infantilis dolog nem?

Folyt köv

A tisztesség kedvéért a perfekt előzenekarról se feledkezzünk meg.

Meg vagyok mentve. Először is, mert itt a tavasz, másodszor pedig azért, mert amikor már majdnem beletörődtem abba, hogy lemezek terén milyen elkeserítőnek ígérkezik az új évtized első 365 napja egyszercsak színre lépett egy nem túl daliás, de végtelenül szimpatikus ír úriember, és gatyába rázott mindent.  Brian Kelly aka So Cow egy maga a megtestesült zsenialitás. Ebben egészen biztos vagyok, mert aki úgy idézi a Television Personalities legfülbemászóbb pillanatait, hogy közben kokettál egy kicsit a a 60-as évekkel, a power pop-al, a The Clean-nel, a Guided by Voices-al, Jay Reatard-al, Elvis Costello-val és a Deerhoof-al, továbbá egyetlen valamirevaló C86-os banda mellett sem megy el szó nélkül, arra egész egyszerűen nem lehet mást mondani.

Idei, Meaningless Friendly című lemeze már a negyedik a sorban, és pont olyan fantasztikus, mint a korábbiak. (Mondom ezt úgy, hogy ezzel együtt is csak kettőt hallottam, de ennek tükrében tutira veszem, hogy a többi is fasszanat). A lemez beltartalmát képező tizenhat rövidzárlat nélküli sláger szinte könyörög azért, hogy  Zamárdi Felsőig twistelj a csajoddal. Van köztük azonban egy, ami talán még a többinél is lehengerlőbb. Az International Waters tisztára olyan, mint valami miniatürizált sokfelvonásos popopera, ami percenként tök más irányt vesz, de közben mégis ugyanaz marad. Hát nem óriási? Dehogynem. Hallgasd, szeresd és ne is álmodj róla, hogy valaha is kifogod tudni mosni a füledből.

Lopni, Lopni, Lopni. Akárhogy is nézzük ez minden amit fel tud mutatni az előző évtized. A  rocky kezdete óta  gyakorlatilag nem volt olyan könnyűzenei irányzat, amiből ne merítettek volna a nullás évek előadói. A 80-as évek szörnyű kolompdobos pop slágerei után azonban mintha nem kapkodtak volna olyan nagyon korunk dalospacsirtái. Most elsősorban azokra a "legalja" szintipop opuszokra gondolok, melyekről nem egy zenekar, vagy lemez ugrik be elsőre az embernek, hanem egy korabeli film vagy sorozat. Olyan klasszikusok, mint például a BMX banditák, a Parker Lewis sohasem veszít, a Beverly Hills-i zsaru, a Szellemírtók, vagy bármelyik korai Molly Ringwald mozi. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Zak Mering is hasonlóképpen vélekedett erről, mert Raw Thrills nevű alakulata élén az utolsó pillanatban a stílus segítségére sietett, és valami olyan döbbenetes dolgot tett le az asztalra, ami a zavarbaejtőnél is zavarbaejtőbb.

Tudtátok, hogy Stephin Merritt és Claudia Gonson már a gimiben (bőven a Magnetic Fields előtt) együtt zenélt? Mert én kurvára nem. 1986-ban történt mindez. Ekkor alapították első közös zenekarukat a The Zinnias-t. És azt képzeljétek el, hogy még egy lemezre (egész pontosan kazettára) is futotta nekik. Sand Dollar néven jelent meg ugyanebben az évben magánkiadásban. Később Merritt kicsit gatyába rázta a korongot, ami aztán újra kibocsátásra került, ekkor már Compost-ra keresztelve. Mi pedig abban a hihetetlenül szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bizonyos kedves emberek mindkettőt elérhetővé tették számunkra. Flac-ben, mp3-ban, ahogy szeretnéd.

The Zinnias - Sand Dollar/Compost

Húha, most aztán biztos mindenki kurvára meglepődött. Persze, hogy Dunedin az én remekbeszabott sorozatom következő állomása.  Hogy is maradhatott volna ki, amikor ez a mesés új-zélandi városka az egyik legfontosabb mérföldkő az életemben. Na de hogy ne legyen olyan unalmas a dolog (egyáltalán nem unalmas egyébként), most kizárólag olyan zenekarokról lesz szó, melyekről idáig csak elvétve, vagy még sosem beszéltem. Tehát semmi Chills, Clean, vagy Verlaines. Ellenben számos olyan kiváló (kizárólag dunedini) együttest ismerhettek meg, melyek legalább olyan fontos alkotóelemei a város  kulturális mibenlétének, mint a zsírosdeszkának a hagyma. És nem csak a csilingelő gitár pop terén, de nem ám. Az alábbi válogatáskazetta arról is számot ad, hogy miként bírkóztak meg a helyi "őslakosok" a pop punk-al, a power pop-al, a psych pop-al (mennyi pop, te jó isten), a Pixies-el vagy a shoegaze-el. Mindezt ternészetesen úgy, hogy még véletlenül se essen csorba a kiwi pop iratlan törvénykönyvén.

         VA - Dunedin Pop City

1. Plagal Grind - Midnight Blue Vision
2. 3Ds - Outer Space
3. Look Blue Go Purple - Cactus Cat
4. Sneaky Feelings - Trouble With Kay
5. Bored Games - Joe 90
6. The Stones - Something New
7. The Weeds - Holy Room
8. The Rip - My Little Two Eyes
9. Alec Bathgate - Pet Hates
10. Pop Art Toasters - What Am I Going To Do?
11. The Magick Heads - Standing At The Edge
12. Stephen - Loved By You
13. Orange - What's In a Name
14. Snapper - Pop Your Top
15. Olla - Septic Hagfish