Magyar idő szerint ma este nyolckor élő egyenesben nyomon követhetjük a csajok Turning Point fesztiválos, új számok egész hadával megspékelt előadását. Katt ide, aztán a Live Stream feliratú gombra. Utána pedig végre eldönthetjük, hogy mi legyen sorsuk....
Igen, megint egy új lánybandáról van szó. Nagy szükség volt már erre, mert kezdtek előjönni az elvonási tüneteim. Nem is tudom mikor posztolom utoljára ilyesmiről. Na mindegy. Friss és ropogós az infó, olyannyira, hogy még nekem sem sikerült teljesen feldolgoznom a dolgot. Ezek a csajok a lófájnál is lófájabb dolgot művelnek. De nem hinném, hogy ez volna a cél. Arról van szó csupán, hogy még kicsit kiforratlan a produkció. Én pedig, mint minden hasonszőrű banda esetében, most is bízom a kiváló folytatásban.
Na most lehet baszogatni, aztán ha jól kiröhögtétek magatokat, találjátok ki melyikükbe lettem azonnal szerelmes.
Októberben Európába látogat a Grunge alapjait lefektető ápolatlan hónalj rock-ot játszó Mudhoney. Magyar dátum egyelőre nincs, valószínűleg nem is lesz. (miért is lenne ugyebár...) Van viszont osztrák, lengyel, cseh, szlovén és horvát, meg ugye a szokásos nyugat-európai telephelyek. Egész pontosan így néz ki a turné. Így, és semmiképpen nem úgy ahogy az a Sub Pop kiadó honlapján áll. Ljubljana nevű város ugyanis tudtommal nincs Szlovákiában, valamint Winterhur nevű cseh településről sem hallottam idáig.
Krems-ről annyit, hogy helyes kis város, van egy vérfarkasuk, a kihalt focipályákon szarvasok legelelésznek, megszámlálhatatlan mennyiségű récével rendelkeznek, több templomuk van, mint kocsmájuk, (az egyikben lehet dohányozni, és sört fogyasztani), valami okból kifolyólag kizárólag 20 év alatti, illetve 30 év fölötti lakosok lakják, finom a fagyijuk, van egy nagyon szép váci utcájuk, egy majdnem annyira csodás andrássy útjuk, egy megközelíthetetlen váruk és egy nagyon geci frau nénijük. A nappali és az éjszakai hőmérseklet között pedig legalább 30 fok különbség van. Ennyit a városról, lássuk milyen volt a fesztivál.
Nem akarom elkiabálni, mert még nem láttam sehol megerősítve, de úgy néz ki lesz kiért kimennem idén a hajógyári-szigetre.
Július 23-án kerül kibocsátásra az új-zélandi kiwi pop fenomének The Guilty Office című hetedik nagylemeze. Ez azért érdekes, mert ennek a korongnak már tavaly meg kellett volna jelennie. Persze lehet, hogy most csupán amerikáról és az öreg kontinensről van szó. Na mindegy, én még nem hallottam, szóval virulok. A másik örömhír az, hogy május végén európai koncertkörútra indulnak. Úgyhogy sátrat a hátra és irány London, Nantes, Clermont-Ferrand, Madrid, Barcelona, Hamburg, Göteborg, Malmö, Koppenhága, Berlin, Düsseldorf, Amszterdam, Rouen, Párizs, vagy Frankfurt.
Nem sok szó esett nálam eddig elektronikus zenéről, és ez valószínűleg a továbbiakban sem lesz másképp, mivel nem értek hozzá. De ahogy valószínűleg a legelvetemültebb trance buzi lemezgyüjteményében is megtalálható a London Calling, nálam is fellelhető egy-két digitális ütemekre épülő kiadvány. Íme az egyik kevencem. Hosszú távon persze ezt sem biztos, hogy el tudnám viselni, de szűk hat percben "egy begombázva nintendózó Mark E. Smith" rendkívül szórakoztató tud lenni.
Emlékszem, kezdő Pavement ranjogóként minden zenekarban Malkmusékat kerestem. Akkoriban teljesen természetes volt, hogy semmit tevő napjaim nagy részét hasonszőrű bandák kutatásával töltöttem. Így találtam rá többek között a Sebadoh-ra, a Guided By Voices-ra, és a Built To Spill-re. A baj csak az volt, hogy bár azonnal felismertem a hasonlóságot, mégsem voltam teljesen elégedett. Nekem ugyanis arra volt szükségem, hogy Slanted...-eket és Crooked Rain...-eket halljak vissza egy az egyben másoktól. Még akkor is, ha ennek semmi értelme nem volt. Aztán egyszer csak belebotlottam a Butterglory-ba és azt hittem, hogy végre célba értem. Nem így történt. Jó nyomon jártam ugyan, de valami mégis hiányzott. Úgyhogy hagytam az egészet a francba. Rájöttem, hogy a vállalkozás, amibe belefogtam teljesen értelmetlen. Lassan tíz éve ennek és tényleg eltünt belőlem a Pavement klónok utáni kutatási vágy. A minap azonban teljesen véletlenül az ölembe pottyant valami...
Fél órája ülök az üres szövegmező előtt, és kurvára nem tudom, mit kéne most mondanom...
Az állítólagos időpont: 2009. július 15., szerda, 20:00
Az állítólagos helyszín: Millenáris
Az állítólagos jegyár: 8900/10900 Ft
2009. február 4-én 45 éves korában elhunyt Steve Dullaghan a The Primitives basszusgitárosa.
Két okból is szörnyű ez a hír. Először is azért, mert meghalt. Másodszor pedig, mert ilyen borzalomas dolognak kellett történnie ahhoz, hogy egyáltalán megemlítsem a zenekart. Komolyan mondom nem is értem, hogy lehetséges ez. Írkálok itt összevissza mindenféle ma született taknyos bandáról, és egy szót nem szólok a 80-as évek egyik legüdítőbb jelenségéről.....