Ennek a 77-es tematikára épülő Adelaide-i takony punk lemeznek minden pillanata csodálatos undorító, ami tovább erősíti azt a tényt, hogy az ausztrálok egész egyszerűen képtelenek hibázni, ha punkról van szó.

Ez a totálisan elmerottyant Monsieur úgy gondolta, hogy oltári jópofa dolog lenne, ha Ramones alapokra Bob Marley dalokat énekelne. Nem viccelek, csakugyan ez járt abban a lökött fejében, úgyhogy sebtiben össze is dobott egy 10 számos lemezt, ami ha hiszitek, ha nem, tényleg baromi szórakoztató lett.

Ez a fület gyönyörködtető gitárokkal operáló, csajvokálos indie rock himnusz bőven elég volt ahhoz, hogy egész nap vigyorogjak, mint a tejbetök. Lemezmegjelenés: Május 7.

Litku Klemettit akkor szeretem a legjobban, amikor dilis art pop dalokat ír, de a 80-as évek klasszik diszkója is szuper jól áll neki. Úgyhogy részemről a Kukkia muovipussissa egy teljesen rendben lévő lemez. Megyek, elő is keresem a flitteres zakómat és az aranyszínű trapéz nacimat, hogy még jobban át tudjam érezni a 40 évvel ezelőtti finn művelődési házak hangulatát.

Mormoljatak el néhány Mi atyánkot, hogy hasonló legyen a folytatás, mert engem ez a dal (lehet, hogy csak a vinnyogó hegedű miatt) egy az egyben a Camper Van Beethovenre emlékeztet.

Ilyen címmel lehet, hogy már posztoltam, de mindegy. Jobb nem jutott eszembe. A lényeg amúgy sem odafent rejlik, hanem idelent, ahol óriási szeretetettel üdvözöl mindenkit a Chip Trick, a Speedweys, a Knack és a 20/20 algoritmusát tökéletesen alkalmazó The Airport 77s.

Az új So Cow dal szó szerint belerágta magát az agyamba. Csúcs szuper, de tényleg!!! Állítólag lemez is lesz.

Kezdem azt hinni, hogy valamiféle zenei átok telepedett 2021-re, mert eddig sajna egyetlen idei lemez sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeimet. Ha az Április 23-án napvilágot látó új Dinosaur Jr. album is vacak lesz, átnyergelek a jazzre.

Beváltotta ígéretét Litku Klemetti. A Március 19-én megjelenő Kukkia muovipussissa című lemez tényleg szintipop centrikus lesz Íme a kettes számú bizonyíték, amihez egy szuperszónikus klip is készült. Az elsőt itt találjátok.

A Stereomaci ugyan csak új zenékkel foglalkozik, de ez nem azt jelenti, hogy a régiek már egyáltalán nem érdekelnek. Sőt, az esetek 80%-ban továbbra is ósdi klasszikusokat hallgatok, melyek között sok olyan van, amiről szívesen írnék néhány sort. Új blogot azonban nem szeretnék emiatt indítani, ezért úgy döntöttem, hogy facebook sztoriban fogom megosztani őket. Koncepció nincs. Amikor eszembe jut valami, feldobom és kész.