a bear who likes the beer

stereomackó

Szorgalmas Szónikusok

A legkomolyabb méh farmon nem folyik úgy a munka, mint a Sonic Youth háza táján. Annyi izgalmas dolgot ígérnek 2010-re, hogy az valami elképesztő. Először is zenét írnak egy francia tinifilmhez, majd stúdióba vonulnak, hogy megkezdjék legújabb sorlemezük felvételeit. Terveik között szerepel egy DVD is, mely a 2007-2008-as Daydream Nation turné legszebb pillanatait örökítené meg, néhány 1988-as felvétellel kiegészítve. Továbbá arról is szó esett, hogy bedigitalizálják az ezer éve született, ki nem adott felvételeiket, aminek aztán remélhetőleg egy klassz válogatás album lesz az eredménye.

Címkék: sonic youth

Toutpartout 15 Years Birthday Night @ Brussels

Alapvetően Zsüli miatt csámpáztam el a távoli Belgiumig, de ott tartózkodásom négy napja alatt lehetőségem nyílt a 15. élet évébe lépő Toutpartout koncertszervező iroda szülinapi zsúrján is részt venni. Eme jeles esemény rövid összefoglalója következik most.

Scout Niblett-tel kezdődött minden, így utólag visszagondolva azonban azt hiszem jobb lett volna, ha ő zárja a rendezvényt.  Teljesen világos volt, hogy vele kapcsolatban mindenre számíthat az ember, csak felhőtlen örömzenére nem, de olyan mértékű depressziós sokkra, mint ami a zsúfolásig telt terembe lépve falhoz vert abszolut nem számítottam. Ilyen szomorú dolgot én még életemben nem láttam. Annyi fájdalom szorult ebbe a nőbe, hogy az néha komolyan ijesztő volt. Ráadásul mindez olyan őszintén áradt belőle, hogy tényleg kétségbeejtően valóságosnak tünt az egész. Bő 30 perc alatt többször került szóba a halál, mint a komplett Mayhem diszkográfián. Hihetetlenül félelmetes volt, csak akkor tudtam megnyugodni, amikor az előadás vége felé egy elbaltázott akkord fogás következtében kicsúszott egy apró mosoly a "bajsza" alól. 100 százalékosan azonban csak akkor lettem meggyőzve arról, hogy nem fog tragédiába torkolni az esemény, amikor az utolsó dal végén olyan őrületes ujjbegy pöcöktetős stoner rockolásba kezdett, aminek hallatán valószínűleg Josh Homme is csak keresgélte volna az állát.

Tovább olvasom

Back to the Primitive

Csak igaza lett végül ennek az ápolatlan hörghurutos brazil sakálnak.

The Primitives plan UK reunion tour in April

April 17: Joiners, Southampton, UK
April 18: Thekla, Birstol, UK
April 20: Moho Live, Manchester, UK
April 21: Fibbers, York, UK
April 22: Stereo, Glasgow, UK
April 23: Brudnell Social Club, Leeds, UK
April 25: Little Civic, Wolverhampton, UK
April 26: Assembly, Leamington Spa, UK
April 27: 02 Academy2, Oxford, UK
April 28: Scala, London, UK

Tudom, hogy komment szinten már szóba került, nem is győzök hálálkodni érte, de egy ilyen kaliberű örömhírnek nálam címlapon a helye!!!

Címkék: the primitives

Zsüliiiiiiiiiiiiiiiiiiii

A Nő, aki 1992-ben, alig 20 évesen megírta a poptörténelem egyik legzseniálisabb indie rock dalát

A Nő, aki egy évvel később az éneklést Rick White-ra átruházva mégegyszer véghezvitte ugyanezt, majd kisujjból kirázta az egyik legmegindítóbb lo-fi balladát, ami valaha született.

A Nő, akinek másfél évtizeddel később sem okozott gondot megismételnie az előbbieket.

Ő Julie Doiron, a Nő aki miatt egyszerre sírtam, nevettem és bosszankodtam a brüsszeli Botanique meseszerű koncerttermében.

Tovább olvasom

Azt a rikácsolós úristeneteket

Ha netalántán a Wetdog-os poszt nem lett volna elég bizonyíték arra, hogy nem csak 60-as évek barbie popját majmoló lány bandákra bukok, hadd mutassam be a Finally Punkot. Én még életemben nem voltam disznóvágáson, de ezek után nagyjából el tudom képzelni, hogy visít egy böllér kés által halálra rémített süldő malac. Mivel azonban egy ijedt coca látványa inkább szomorú, mint örömteli, maradjunk annyiban, hogy sikerült rávilágítaniuk a csajoknak arra, hogy milyen zenét játszott volna a Slits, ha Ari Up, Lydia Lunch-tól tanult volna énekelni.

Finally Punk - Finally Punk

American Gong

Úton van az 1993-ban alakult, hosszú ideig duóban működő, 2007 óta viszont már trióként funkcionáló Heatmiser, Sleater-Kinney és Jicks tagokat magábafoglaló billentyűcentrikus indie rock-ban utazó portlandi Quasi sokadik sorlemeze. Dalt még nem tudok róla mutatni, csak tracklist-et, de hogy ne kelljen teljes némasággal töltenünk a várakozást, idézzük fel a régi szép időket ezzel az ordenáré orgonabaszással indító, Apples in Stereo-t idéző csodával.

süti beállítások módosítása
Mobil