a bear who likes the beer

stereomackó

Kimya Dawson ismét bandába tömörül

A zenekar neve the Bundles. Ádám nem tagja a formációnak, Karl Blau és Jeffrey Lewis viszont igen. Amúgy meg nem is olyan újkeletű ez az összeborulás, mert Kimya és Jeff már dolgoztak együtt korábban. 2002-ben egy közös Ep-t is kiadtak. Többek között ezek a dalok is rajta lesznek (nyilván friss köntösbe bújtatva) az új kollaboráció március 9-én megjelenő nagylemezén.

Mutatni sajnos nem tudok semmit, úgyhogy pillanatnyilag maradnak a jól bevált régi szép idők.

Hová tünt Dean Edward Wells???

2004 óta gyakorlatilag nincs természetesebb dolog annál, mint hogy évről évről legalább 3-4 Capstan Shafts kiadvány napvilágot lát. A Guided by Voices 21. századi nagykövete immárom legalább 20-25 (a franc se tudja pontosan) hangzóanyaggal rendelkezik. Ilyesmire talán egyedül a nagy példakép Robert Pollard képes. De mi történt idén - kérdem én - , mert úgy eltünt ez a hatalmas szívű vermont-i csodabogár, hogy az már már kétségbeejtő. Nem hogy nagylemezt, még egy nyamvadt ep-t sem tudott felmutatni 2009-ben.
 
?????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
 
Bármilyen hülyén hangzik, kész szerencse, hogy tavaly sikerült átsiklanom éppen aktuális lemeze, a Fixation Protocols felett. Így legalább idén sem kellett nélkülöznöm őt. Az eredmény természetesen ugyanaz, mint mindig. Huszonakárhány GBV alapokon nyugvó perfekt pop dal, szűk fél órába gyömöszölve. Ha valakinek Pollard önmagában nem lenne elég garancia a tökéletességre, képzelje el őt a Magnetic Fields-ben, a Mountain Goats-ban, vagy a Preston School Of Industry-ban.

Chapel Hill: Fuck Yeah!!!

Superchunk, Archers Of Loaf, Polvo, Seam!!! Egyazon hangzás, egyazon attitűd, túláradó érzelemek, szétgitározott dalok, egy azóta már legendássá vált lemezkiadó, egy észak-karolinai álmos kisváros és ugyanaz a kinyúlt kötött pulóver. Ezek azok a tényezők, amelyek összefogják azt az imént említettt négy zenekart, melyek hatására a 90-es évek elején Chapel Hill-ben gombamód kezdtek szaporodni a hasonszőrű bandák. Legtöbbjükre sajnos már a kutya sem emlékszik, éppen ezért  - meg azért is, mert szívügyem az obskurus zenekarok istápolása - összedobtam nektek egy betyáros válogatást. Mutasd meg a csajodnak is!!!

    VA - Chapel Hill: Fuck Yeah!!!

  • Libraness - Grief Mechanism
  • Superchunk - Package Thief
  • Small - Empty Room
  • Retriever - Fozzies Wrinkle
  • Polvo - Tragic Carpet Ride
  • Bitch Magnet - C Word
  • Portastatic - Feel Better
  • Slushpuppies - Sleep
  • Archers Of Loaf - Sickfile
  • Minerva Strain - Jupiters
  • Tinsel - Golden Retriever
  • Finger - Out Of Focus
  • Seam - Decatur
  • Motorolla - The Train
  • Bricks - A History of Lies

Az őrületbe kerget ez a kölyök

A diliháztól azért még messze  vagyok, de tényleg kezd kikészíteni idegileg. Egész egyszerűen azért, mert nem tudok rájönni, hogy ki is ő valójában. Néhány weboldal azzal akart megetetni, hogy Julian Koster (Neutral Milk Hotel, The Music Tapes) személyesen. Ez a verzió persze egyből megdőlt, mert bár való igaz, hogy kísértetiesen hasonlít a híres fűrész művészre, a köztük lévő cirka 15 év korkülönbség miatt lehetetlen, hogy mindez igaz legyen. A megegyező külső jegyek és a hasonló zenei kvalitás miatt olyan pletykát is hallottam, hogy testvérek. Na ezt a módozatot már szó nélkül el tudnám fogadni, csak az a baj, hogy a legtöbb helyen az olvasható, hogy csupán jóbarátok. Úgyhogy most tényleg nem tudom mi a lófasz van.

Maradjunk annyiban, hogy mindenképpen nagy tisztelője Juliannak, meg úgy általában az Elephant 6 kollektívának, illetve az egész Psych Folk univerzumnak,  és biztos marhára szereti tök egyedül bambulni az őszi szélben kergetőző faleveleket, mert mindaz amit csinál, egyszerre Neutral Milk Hotel, The Music TapesThe Microphones, Mount Eerie, The Shins és Sufjan Stevens. A különbeség csupán az, hogy mindegyiknél szarabbul szól és hamisabb. A hangulat viszont csaknem ugyanolyan meghitt és varázslatos. És a hangszerekkel sem fukarkodik. Van itt minden, gitár, banjo, dob, tangóharmonika, daloló fűrész, orgona, számtalan nyekergő istenharagja, de csak módjával. Finoman adagol mindent, és egy pillanatra sem válik öncélú okoskodássá a történet.

Akartam még valami rettentő elméset mondani, de elfelejtettem. Sebaj, mutatok helyette egy videót, ami simán felveszi a versenyt a No Age legfrisebb mini mozijával. Sőt talán túl is tesz rajta, mert egy random visszatérő pofazacskótömő hörcsög jóval cukibb egy plüss egérnél. Ráadásul a Loosing Feeling-ben se saját tengelye körül forgó pingvin, se tangóharmonikázó szamár nincsen.

Ennyi bölcs megállapítás után már csak az előadó nevével tartozom. Nesey Gallons. Így hívják a fiatalembert. Ezekhez pedig jó éjszakát és szép álmokat kívánok.

Volume Two

Már csak 100-szor kell ágyba bújni, illetve feltápászkodni, és máris itt van március 23-a, ami azért tök jó, mert ezen a napon jelenik meg a She & Him második lemeze a Merge Records gondozásában. Hurrá. Ráadásul Zooey azt ígérte, hogy a kiadványhoz turné is párosul. Még nagyobb Hurrá. Ha ezalatt azt értette, hogy Európát is célba veszik, akkor ez a blog valószínűleg meg fog szűnni, mivel minden bizonnyal a helyszínen pusztulok. Hipp Hipp Hurrá!?!?!?!?

She & Him - Volume Two:

01 Thieves
02 In the Sun [ft. Tilly and the Wall]
03 Don't Look Back
04 Ridin' in My Car (NRBQ cover)
05 Lingering Still
06 Me and You
07 Gonna Get Along Without You - Skeeter Davis cover - (ettől már most kiráz a hideg)
08 Home
09 I'm Gonna Make It Better
10 Sing
11 Over It Over Again
12 Brand New Shoes
13 If You Can't Sleep

Címkék: she & him
süti beállítások módosítása
Mobil