Lopni, Lopni, Lopni. Akárhogy is nézzük ez minden amit fel tud mutatni az előző évtized. A  rocky kezdete óta  gyakorlatilag nem volt olyan könnyűzenei irányzat, amiből ne merítettek volna a nullás évek előadói. A 80-as évek szörnyű kolompdobos pop slágerei után azonban mintha nem kapkodtak volna olyan nagyon korunk dalospacsirtái. Most elsősorban azokra a "legalja" szintipop opuszokra gondolok, melyekről nem egy zenekar, vagy lemez ugrik be elsőre az embernek, hanem egy korabeli film vagy sorozat. Olyan klasszikusok, mint például a BMX banditák, a Parker Lewis sohasem veszít, a Beverly Hills-i zsaru, a Szellemírtók, vagy bármelyik korai Molly Ringwald mozi. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Zak Mering is hasonlóképpen vélekedett erről, mert Raw Thrills nevű alakulata élén az utolsó pillanatban a stílus segítségére sietett, és valami olyan döbbenetes dolgot tett le az asztalra, ami a zavarbaejtőnél is zavarbaejtőbb.