Meg vagyok mentve. Először is, mert itt a tavasz, másodszor pedig azért, mert amikor már majdnem beletörődtem abba, hogy lemezek terén milyen elkeserítőnek ígérkezik az új évtized első 365 napja egyszercsak színre lépett egy nem túl daliás, de végtelenül szimpatikus ír úriember, és gatyába rázott mindent.  Brian Kelly aka So Cow egy maga a megtestesült zsenialitás. Ebben egészen biztos vagyok, mert aki úgy idézi a Television Personalities legfülbemászóbb pillanatait, hogy közben kokettál egy kicsit a a 60-as évekkel, a power pop-al, a The Clean-nel, a Guided by Voices-al, Jay Reatard-al, Elvis Costello-val és a Deerhoof-al, továbbá egyetlen valamirevaló C86-os banda mellett sem megy el szó nélkül, arra egész egyszerűen nem lehet mást mondani.

Idei, Meaningless Friendly című lemeze már a negyedik a sorban, és pont olyan fantasztikus, mint a korábbiak. (Mondom ezt úgy, hogy ezzel együtt is csak kettőt hallottam, de ennek tükrében tutira veszem, hogy a többi is fasszanat). A lemez beltartalmát képező tizenhat rövidzárlat nélküli sláger szinte könyörög azért, hogy  Zamárdi Felsőig twistelj a csajoddal. Van köztük azonban egy, ami talán még a többinél is lehengerlőbb. Az International Waters tisztára olyan, mint valami miniatürizált sokfelvonásos popopera, ami percenként tök más irányt vesz, de közben mégis ugyanaz marad. Hát nem óriási? Dehogynem. Hallgasd, szeresd és ne is álmodj róla, hogy valaha is kifogod tudni mosni a füledből.