Alant a Clearence együttes kettes számú nagylemezének (At Your Leisure) beharangozó dala hallható, ami arra enged következtetni, hogy Chicagoban idén a Pavementnél is mélyebbre, egészen a The Clean-ig ástak az indie rock történelemben.
A dunedini impresszióknak köszönhetően a Kiwin már szóba hoztam egy mondat erejéig a new heaven-i Estrogen Highs-t. A korai Wire/Wipers hatások miatt azonban úgy döntöttem, hogy a mackón is szorítok nekik egy…
A kiwire azért dobtam ki őket, mert bár ausztrálok, módfelett érzik a The Clean-t. A macin pedig azért muszáj helyet szorítanom nekik, mert a Beat Happenning-gel is…
Sallangmentes, őszinte alsó-középosztálybeli fehér indie rock, Pavement-tel, Apples in Stereo-val, The Clean-nel, Beatles-szel, Strokes-szal, rengeteg Ú-betűvel, fergeteges suli-buli hangulattal és még egy csomó minden mással... Ha a manchester-i illetőségű Mazes bemutatkozó albuma sem hozza meg a…
Tovább folytatva söcsö Comet Gain-es posztját, mindenki füleljen bele az énekes legújabb Crystal Stilts + The Ladybug Transistor tagokat is magábafoglaló Cinema Red And Blue nevű projectjébe, már csak azért is, mert az idei debütálás itt-ott kísérteties egyezést mutat…
Amikor egy karakószörcsöki vájogház hátsó udvarában éppúgy lehet élvezni a nyarat, mint Huntington Beach-en. Klikk, ha komolyabb fülügyi kapcsolatot szeretnél létesíteni a pop zene…
A The Clean 21. századi nagykövetei augusztus végére, szeptember elejére ígérik bemutatkozó nagylemezüket. Ha ez tényleg bekövetkezik, én boldogabb leszek, mint IV. Károly. Addig is, hogy ne legyen olyan kínkeserves a várakozás "élősködjünk" egy kicsit.
pregnant again, who the fuck hung the moon, mother gas station, pizza my coat.Ilyen, vicces számcímei vannak ennek a még igencsak gyerekcipőben járó brooklyn-i triónak. Az infantilisabbnál infantilisebb szövegeket pedig olyan zenekarok "kisérik", mint a Tall Dwarfs, a The Clean, a The…
Meg vagyok mentve. Először is, mert itt a tavasz, másodszor pedig azért, mert amikor már majdnem beletörődtem abba, hogy lemezek terén milyen elkeserítőnek ígérkezik az új évtized első 365 napja egyszercsak színre lépett egy nem túl daliás, de végtelenül szimpatikus ír úriember, és gatyába rázott…
Itt van példának okáért ez a rendkívül szimpatikus, Street Chant névre hallgató pelenkás korú auckland-i trió, és az általuk képviselt pofon egyszerű, bugis pop punk szerűség,…