a bear who likes the beer
stereomackó
Álom punk
Úgy kezdődik, mintha a Rites of Spring, Clash dalokat játszana és úgy végződik, mintha a Hold Steady összeállt volna egy rövid jammelés erejére valamelyik 80-as post hardcore bandával. Nálam ez nagyjából annyit jelent, hogy csak pörög lemez, meg nem áll, pörög a lemez, meg nem áll...végtelenül.
A következő kislemezről gyakorlatilag teljesen eltüntek a klasszikus brit punk hatások, ami szerény véleményem szerint nem tett jót a dalaiknak, de akik imádnak lubickolni a "revolució nyarában", azoknak valószínűleg a Stockholm sem fog csalódást okozni.
Ezek után volt még egy split-jük a What Price, Wonderlad-del, aztán sajnos feloszlottak.
Az első hallójárat barát SYR kiadvány
Január 24-én végre napvilágot lát a Sonic Youth által prezentált SYR sorozat 9. epizódja, ami egyrészt egy 90-es években játszódó francia tini thriller aláfestőzenéje, másrészt pedig a széria korábbi massza szerű zaj orgiáival ellentétben rendkívül szépségesnek ígérkezik.
Lo-Fi High
Davey Jones Lost Boy névre hallgató egyszemélyes vállalkozásánál jobb próbababát keresve sem találhatnánk a pop zene legfrissebb világtérképén. Ez a new york-i "taknyos" gyakorlatilag bármit magára húzhat, - legyen az Pixies, (kurva sok Pixies) Jay Reatard, Chris Knox, Daniel Johnston, skizofrén punk szeletelés, faszlengetős indie, zabálnivaló hálószoba pop, vagy tejútrendszerben fogant sejtelmes bugyborékolás - minden baromi jól áll rajta. Zeneileg tehát csillagos ötös a produkció, de a hozzáállás is megérdemel egy misét. Kiadó nuku, stúdió nyista, csak egy Brian nevű haver van, pontosabban az ő konyhája telis tele hangszerekkel, plussz egy 4/8 sávos rögzítőegység, és egy "ceruza", amivel a borítóit rajzolja. Ennyi neki bőven elég ahhoz, hogy 2006 augusztusa óta, évente több kisebb-nagyobb terjedelmű hallgatnivalóval kápráztassa el a barátait. Na és persze engem, merhogy én a magam részéről teljesen belebolondultam. A dalaiba, a csináld magad attitűdbe, és az elképesztő humorérzékébe (ha épp nem egy hiperzseniális melódia megírásával van elfoglalva, akkor többnyire azzal szórakozik, hogy visszafelé játsza a dalait, vagy urambocsá Beatles, és Ramones számokat ad elő kurva lassan) egyaránt. Nem is értem, miért nem csinált még sztárt belőle a blogtársadalom...
Baráti jótanácsként mondom, hogy a "Circa 91" és az "1991" című lemezekkel kezdjétek az ismerkedést. Aztán jöhet mondjuk egy korábbi darab a "Tascam Tapes" személyében. A többit rátok bízom.
2010
LEMEZEK:
So Cow - Meaningless Friendly
White Wires - WWII
Superchunk - Majesty Shredding
Fabienne Delsol - On my Mind
Occult Detective Club - Tortures
Sonic Avenues - S/t
The Thermals - Personal Life
Best Coast - Crazy for You
Tender Trap - Dansette Dansette
Surf City - Kudos
The Vaselines - Sex with an X
Teenage Fanclub - Shadows
The Octagon - Warm Love and Cool Dreams Forever
Hanoi Janes - Year of Panic
Love is All - Two Thousand and Ten Injuries
The Magnetic Fields - Realism
Tyvek - Nothing Fits
Cinema Red and Blue - S/t
She & Him - Volume Two
The Soft City - S/t
KONCERTEK:
Pavement @ Bécs, Arena
So Cow @ Barcelona, Primavera Sound
The Clean @ Barcelona, Primavera Sound
Superchunk @ Barcelona, Primavera Sound
Pixies @ Barcelona, Primavera Sound
Best Coast @ München, Atomic Cafe
Dum Dum Girls @ Barcelona, Parc Joan Miró
Mission of Burma @ Barcelona, Primavera Sound
Deerhoof @ Budapest, Trafó
The Wave Pictures @ Barcelona, Primavera Sound
Mount Eerie @ Budapest, Toldi
A Sunny Day in Glasgow @ Budapest, Dürer Kert
Madness @ Budapest, Sziget
The King Khan & Bbq Show @ Barcelona, Parc Joan Miró
Obits @ Budapest, A38
Built to Spill @ Barcelona, Primavera Sound
Circulatory System @ Barcelona, Parc Joan Miró
Beach House @ Barcelona, Primavera Sound
Sick of it All @ Budapest, Dürer kert
Wolf Parade @ Budapest, A38
Új dal Katitól
Igaz, hogy csak koncertfelvétel, és kurva szarul szól, de attól még új és persze kimondhatatlanul aranyos. Főleg a gitár téma, ami tisztára olyan, mintha egy régi rajzfilm zenéjéből lenne kölcsönözve. 1:45-től tessenek figyelni! Előtte a már mindenki által jól ismert Never Come Around hallható.
Na ezért nem kapkodok soha az év végi listázással (2. rész)
Szinte hihetetlen, de a Coral vállalhatatlan Butterfly House-án kívül kizárólag veterán indie rockerek által prezentált brit lemezeket hallottam idén. Az okokat inkább ne firtassuk. Maradjunk annyiban, hogy egy tál másnapos műzliben is több izgalmat találtam, mint a legtöbb 2010-es Egyesült Királyság-beli lemezen. Szörnyű, vagy nem szörnyű, ez az igazság. Elkeseredésre azonban mégsincs ok, mert a Super Furry Animals és a Gorky’s Zygotic Mynci iskola legújabb tanítványi az utolsó pillanatban (az én időszámításom szerint) végülis kihúzták a szarból a totális bukás szélén álló szigetországot.
Race Horses - Cake
Na ezért nem kapkodok soha az év végi listázással
Mármint azért nem, mert tudom, hogy az utolsó pillanatban úgyis a hallójárataim közé kerül egy lemez, amit vétek lenne figyelmen kívül hagyni az összegzésnél.
Idén a már nevében is ellenállhatatlan San Jose-beli Sourpatch-ba szerettem bele végszóra. Méghozzá nagyon, hiszen lélegzetelállító twee punk-jukkal egészen a K Records hőskorszakáig repítettek vissza. Márciusban megjelent Crushin' című bemutatkozásuk a lehető legszebb átmenet a Tiger Trap őncímű kiadványa és a Heavenly Heavenly Vs. Satan-ja között.
Sourpatch - You
