The Doors Goes Punk

Nucular Aminals - Day & Day

Az utóbbi időben mindenféle okból kifolyólag csakis kizárólag nyálas, mondhatni arisztokratikusan buzis lemezeket hallgattam, de ennek most vége!!! Tisztességes FÉRFIHEZ méltó módon a szívem ettől a pillanattól kezdve újra az undorító, mocskos, aberrált dolgokért dobog. Per pillanat konkrétan egy Human Eye nevű zenekar hörghurutaiban képződött hatalmas, morfológiailag behatárolhatatlan slejm gombócra gondolok, melynek alkotóelemei között éppúgy megtalálható a detroit-i proto-punk szcéna (The Stooges, MC5, Death...) minden ocsmánysága, mint a Black Sabbath gonoszsága, a Butthole Surfers ACID-től lucskos zaj rockja, vagy a B-kategóriás horrorfilmek érzésvilága.
Human Eye - Brain Zip (Kickin' Back in the Electric Chair)
Throwing Muses

10.24. – Paradiso, Amsterdam, Netherlands
10.25. - Fritzclub, Berlin, Germany
10.26. – Vega, Copenhagen, Denmark
10.27. – Handelsbeurs, Ghent, Belgium
10.29. – Shoko, Madrid, Spain
10.30. – Apolo, Barcelona, Spain
11.01. – De La Warr Pavilion, Bexhill, UK
11.02. – Shepherd’s Bush Empire, London, UK
11.03. – University of East Anglia, Norwich, UK
11.04, - Picturedrome, Holmfirth, UK
11.06. – Academy 2, Manchester, UK
11.07. – Oran Mor, Glasgow, UK
11.08. – The Gate, Cardiff, UK
11.10. – Academy, Dublin, Ireland
Stephen Malkmus and the Jicks

PIL --> dögunalom
Mogwai --> úgyszintén
Gang of Four --> komolytalanul komoly modoros rock
Ariel Pink --> egy korsó Grolsch szürcsölése a szakadó esőben ezerszer izgalmasabb volt.
Primal Scream --> egy kis tánc, aztán meguntam. bocs, de sosem voltam rajongó.
Male Blonding --> napjaink legbénább "punk" zenekara.
Twin Shadow, Dan Deacon, Destroyer --> egy darabig érdekesek voltak,aztán Grolsch.
Csalódás? Ugyan már! Kit érdekel mindez, amikor Lou Barlow, Jason Lowestein és Bob D'Amico szűk 1 óra leforgása alatt lemészárolta Katowicét. Bakesale/Harmacy típusú performansz volt, (ezt a két lemezt túráztatják ugyanis mostanság) óriási bugival, őrült vicces átkötő szövegekkel és egy döbbenetesen átszellemült Egyszeri Ernővel, aki a Magnet's Coil alatt úgy osztotta a körülette álló tiniket, hogy majd beszartam a röhögéstől. Nekem személy szerint baromira nem hiányoztak a prüntyögős dalok. Egy közepes méretű fesztivál, böhöm nagy színpadára ROCK kell meg KURVA SOK GITÁR. Na és persze hatalmas slágerek. Úgy mint a License to Confuse, a Rebound, vagy az Ocean. Nekem ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy két órával a koncert után is erektált állapotban legyek.
Továbbra is gyűlölök koncert beszámolót írni, úgyhogy ez most megint elmarad, de ne aggódjatok a párizsi fiú valószínűleg részletesen el fog mesélni mindent. Ő amúgyis jobban rá volt izgulva Közép-Európa legmenőbb hipszter felvonulására. Én valójában csak az ízletes sörök, a meseszép tinik és a Thermals miatt döntöttem úgy, hogy részt veszek az eseményen.

GG King a szép emlékű Carbonas egykori vezére ha nem is végérvényesen, de egy időre egész biztos felhagyott a 77-es power-pop-punk dicsőítésével. Áprilisban megjelent első szóló kiadványán már csak nyomokban lelhető fel mindaz, amire 3 lemezen át esküdött. A Buzzcocks-t felváltotta a Germs, az Undertones-t kitúrta a TSOL, a Ramones-t pedig egyetlen laza mozdulattal arrébb tessékelte a korai Christian Death. A már címében sem egészen normális Esoteric Lore egy végtelenül geci lemez, telis-tele gonoszsággal. Az imitt-amott felbukkanó ártatlan pop punk dallamok csakis kizárólag azért vannak jelen, hogy az ember még véletlenül se tudjon felkészülni egy esetleges napalm-támadásra.
GG King - Want
Egy kis svung, + némi koleszterin a Go-Go's-nak és máris kész az év legszimpatikusabb csaj punk különítménye.

Power pop-ot játszani csak pontatlanul, de szépen, ahogy a Nerves csinálta régen, úgy érdemes.
The Happy Thoughts - Half Day
The Happy Thoughts - Never Gonna Do It

Minden tiszteletem a pelenkás korú twee poppereké, de abban a pillanatban, amikor valaki újra színrelép az alapköveket lerakó nemzedékből, az ifjú titánok számomra valahogy megszűnnek létezni. A tavalyi csodálatos Amelia Fletcher visszatérés után, idén Rose Melberg a Tiger Trap, a The Softies, a Go Sailor és a Gaze egykori üdvöskéje tett tanúbizonyságot arról, hogy a műfajt a 21. században is a legelső generáció űzi a legperfektebb módon. A már évek óta kizárólag csak a szólókarrierjére koncentráló művésznő 2009-ben Brave Irene néven ismét zenekart alapított, melynek első fülügyrevehető eredményére 2011-ig kellett várni. A címnélküli 8 számos mini album a lehető legtökéletesebb példája annak, hogy a Twee Popból egész egyszerűen képtelenség kiöregedni.
Brave Irene - Tangled Line