Garázs rock ügyileg arra a szintre jutottam, hogy csakis kizárólag azokat a zenekarokat tartom érdemlegesnek, amelyek oly módon férfiasak, hogy közben szuperdallamosak és teljes mértékben mellőzik a mostanra halálosan elcsépelt woodstock-i pszichedeliát, valamint a mindent elárasztó irtózatos hónalj szagot. Számomra tehát az a legfontosabb, hogy érezzem a bőrmellény illatát és a kackiás bajusz huncut csiklandozását, de még véletlenül se csapja meg az orromat a penetra. A szórakoztatóan buzis oakland-i Bare Wires vadiúj nagylemeze minden általam felállított követelménynek eleget tesz, ergo a Southpaw Records által istápolt Cheap Perfume néhány holtpontot leszámítva egy kiváló garázs rock lemez. Főleg így októberben, mert hát ki ne szeretne "felmelegedni" egy kicsit ebben a kiábrándítóan ocsmány, nyálkás, hideg időben.

Bare Wires - Cheap Parfume

Minden jel arra mutat, hogy nem csak az anyatermészetnek okoz gondot az évszakváltás, hanem az Aligátor Indiánoknak is, mert az egyik pillanatban úgy viháncolnak a júliusi napsütésben, mint egy Blondie-tól felajzott hiperaktív méhecske, a következőben viszont búvalbéleltebbek, mint a Joy Division és a Terminals együttvéve. Most komolyan, ki érti ezt...?

Alligator Indian - Honey Eye Bee Leave Ewe

Alligator Indian - GLU

Úton van az új Guided by Voices lemez!!! Ráadásul a klasszikus felállás (Robert Pollard, Tobin Sprout, Greg Demos, Mitch Mitchell, Kevin Fennell) fogja rögzíteni, ami azért csodálatos, mert ilyesmire az 1996-os Under the Bushes, Under the Stars óta nem volt példa. A címe az lesz, hogy Let's Go Eat The Factory, a beltartalmát pedig az alábbi dalok fogják képezni.

Avagy a Trabant együttes és Kodály Zoltán eszményi eszmecseréje a Dunán.

Az alábbi dalt, illetve az egész Rank/Xerox-os mókus által kreált Burning Sensation lemezt - ami egyébként a második legfaszább idei punk kiadvány, már csak azért is, mert tisztára olyan, mintha a korai Hüsker Dü megerőszakolta volna a Mission of Burmát - Nathan "senkiházi nyomorult" Williams-nek küldöm sok-sok szeretettel, amiért sikerült a lehető legundorítóbb módon elbánnia a Sonic Youth 100 százalékával.

Burning Sensation - Brainfucker

Egyébként pedig, ha már egyszer szóba került a Rank/Xerox, muszáj megemlítenem, hogy a tavalyelőtti zseniális ep/demó összegzés után lassan, de biztosan kezd kiszivárogni az első sorlemez is.

Rank/Xerox - Sterile Regions

Nem, még véletlenül sem a testi adottságaimra szerettem volna utalni ezzel a rendkívül frappáns szószerkezettel, hanem arra, hogy napvilágot látott az új 50 Foot Wave lemez!!!!!! Igaz nem túl terjedelmes, de legalább napvilágot látott, és naná, hogy majdnem tökéletes. Azért csak majdnem, mert a korábbiaknál valamivel szellősebb - mondhatni kissé steril - a megszólalás, ami némileg útjában áll a dögösségnek. Ezt leszámítva azonban tényleg képtelenség belekötni. A másodfokú gitár egyenlőtlenségek továbbra is megfejthetetlenek, az izgalmi faktor és a kiszámíthatatlansági ráta magasabb, mint valaha, Kristin Hersh bájosan boszorkányos hangjával pedig egész egyszerűen nem tud mit kezdeni az idő.

50 Foot Wave - Grey

A Very She & Him Christmas (Október 25., Merge)

01. The Christmas Waltz
02. Christmas Day
03. Have Yourself a Merry Little Christmas
04. I'll Be Home for Christmas
05. Christmas Wish
06. Sleigh Ride
07. Rockin’ Around the Christmas Tree
08. Silver Bells
09. Baby, It’s Cold Outside
10. Blue Christmas
11. Little Saint Nick
12. The Christmas Song

2011. November 2, Budapest @ Szféra

"...ha Texasban nem hagyják azonnal abba a kvázi tökéletes pop punk lemezek sorozatgyártását, bizisten lóra pattanok és meg sem állok Dentonig." Nem hagyták abba, úgyhogy én most lelépek. Ha valakinek esetleg hiányoznék, a Bad Sports zenekarnál lehet reklamálni. Egyébként pedig Mandinél leszek.

Bad Sports - Sweet Sweet Mandi