PIL --> dögunalom

Mogwai --> úgyszintén

Gang of Four --> komolytalanul komoly modoros rock

Ariel Pink --> egy korsó Grolsch szürcsölése a szakadó esőben ezerszer izgalmasabb volt.

Primal Scream --> egy kis tánc, aztán meguntam. bocs, de sosem voltam rajongó.

Male Blonding --> napjaink legbénább "punk" zenekara.

Twin Shadow, Dan Deacon, Destroyer --> egy darabig érdekesek voltak,aztán Grolsch.

Csalódás? Ugyan már! Kit érdekel mindez, amikor Lou Barlow, Jason Lowestein és Bob D'Amico szűk 1 óra leforgása alatt lemészárolta Katowicét. Bakesale/Harmacy típusú performansz volt, (ezt a két lemezt túráztatják ugyanis mostanság) óriási bugival, őrült vicces átkötő szövegekkel és egy döbbenetesen átszellemült Egyszeri Ernővel, aki a Magnet's Coil alatt úgy osztotta a körülette álló tiniket, hogy majd beszartam a röhögéstől. Nekem személy szerint baromira nem hiányoztak a prüntyögős dalok. Egy közepes méretű fesztivál, böhöm nagy színpadára ROCK kell meg KURVA SOK GITÁR. Na és persze hatalmas slágerek. Úgy mint a License to Confuse, a Rebound, vagy az Ocean. Nekem ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy két órával a koncert után is erektált állapotban legyek.

Low, Low, Low... Mi a fenét mondjak a Low-ról? Azt, hogy gyakorlatilag besírtam a gyönyörtől? Vagy hogy beszélni nem tudtam a meghatottságtól? Ilyenekbe inkább nem megyek bele, mert kiröhögtök. Maradjunk annyiban, hogy nagyjából olyan volt, mint két éve a Spiritualized Krems-ben, csak kevésbé búgtak a gitárok. 

A Polvo-tól valamivel többet vártam a kapottaknál. Túl sok volt a lomhulás és kevés a matek. Mondjuk elképzelhető hogy ebben az is közrejátszott, hogy a 7 óra körüli kezdés valami miatt "picit" megcsúszott, és végül hajnali 3 körül léptek színpadra. Kész csoda, hogy egyáltalán megtartották a bulit. Öröm az ürömben, hogy az iszonyatos időpontra való tekintettel áttették egy sátorba a murit, ahol a meglepően kulturált hangosításnak köszönhetően baromi dögösen szólt minden.