Már ami a mackó univerzumot illeti. És mivel mással indulhatna az év, ha nem egy tündérien huncut garázs pop duóval, amit értelemszerűen leányzók alkotnak. A Gal Pals névre hallgató austun-i formáció február 18-án jelenteti meg bemutatkozó kislemezét, melynek nyitódalához már forgattak is egy rendkívül csintalan videóklippet,
Mivel egyetlen vállalható 2013-as lemezbe sem futottam bele idáig, továbbra is marad a pótlás. Természetesen most is egy olyan zenekarról van szó, aminek a létezéséről illett volna tudnom. Már csak azért is, mert két évvel ez előtt, agyon ajnároztam az általam csak tweecore-ként aposztrofált, nagyon gitározós, felváltva éneklős/kiabálós Brain F≠-t. A szóban forgó Joint D≠ pedig ennek a bandának az oldalbordája. Ily módon tehát a recept is hasonló, azzal a különbséggel, hogy kedves leány vokálok híján jóval férfiasabb a végeredmény.
Már ami az előző posztot illeti. Szóval oké, előfordul néha, hogy az ember kicsit későn szerez tudomást egy remeknek mondható bandáról, de az, hogy egy klasszikussal is megtörténhet mindez... Na az ilyesmi, már-már a megbocsáthatatlanság határát súrolja. Velem persze ez is megesett. Mégis hogy a fészkes fenébe lehetséges az, hogy 2013. Január 6-án értesültem csupán a High Water Marks tavaly Március 19-én megjelent lemezéről.?????????????????? Erre a kérdésre szerintem még egy tízszeres gyurcsók díjas sámán sem tudná a választ. Pedig micsoda ódákat zengtem róluk anno... Szégyen bassza meg, kurva nagy szégyen, de most már mindegy... Még jó, hogy végül eljutott a fogyerák mackó tudatomig. Ettől azért roppant boldog vagyok. Attól meg pláne, hogy a hangzásvilág a kissé sterilre sikerült Polar után ismét olyan, mint a kócosan zajos debütlemezen. Slágerek tekintetében mondjuk némileg elmarad tőle, de az athens-i védjegyek és az Elephant 6 kollektíva által lefektett alapok mind-mind csodálalotsan kirajzolódnak. És persze most is Hilarie dalai a legklasszabbak. A Pretending to be Loud című kiadvány egyébként ingyenesen letölthető a zenekar bandcamp oldaláról.
Valahogy éreztem, hogy az első idei posztom nem egy 2013-as lemezről, vagy egy napokban verbuválódott zenekarról fog szólni, hanem egy szégyenletes tavalyi lemaradásról. Persze ha Andrew Savage, a Fergus & Geronimo kukkeres fele szólt volna, hogy időközben Texasból, New Yorkba tette át a székhelyét és Parquet Courts néven alapított egy vadiúj bandát, ami egyrészt azért csodálatos, mert a 90-es évek amerikai indie rockjának minden csínját-bínját magában hordozza, másrészt pedig avégett is pompázatos, mert post, illetve pop punk elemekben sem szűkölködik, ez a kis gikszer nyilván nem fordulhatott volna elő velem. Új bandához persze új lemez is dukál, ami el is készült Light Up Gold címmel 2012 augusztusában.
Lehet, hogy csak egy kósza rémkép, de én tökre úgy emlékszem, hogy a Tashaki Miyakival kapcsolatban egyszer azt mondtam, hogy azt sem bánnám, ha csakis kizárólag feldolgozásokban gondolkodnának. Ehhez képest egyetlen róluk szóló bejegyzéseben sincs ilyesmiről szó. Így hát elképzelhető, hogy csupán gondolati síkon merült fel bennem mindez. Na mindegy... A lényeg az, hogy így vagy úgy, de meghallgatásra talált a szavam, mert a legkedvencebb jelenkori cipőbámulós zenekarom néhány vadiúj dallal kibővítve egy csokorba gyűjtötte a feldolgozásait és karácsonyi meglepetésként ingyenesen elérhetővé tette azokat.
Az, hogy idén kissé leszerepeltek a dirtnap punkok, nem azt jelenti, hogy végleg kiábrándultam belőlük, vagy hogy jövőre nem jöhet a remek folytatás. Itt van példának okáért egy mozgóképesített dal a Steve Adamyk Band februárban megjelenő harmadik nagylemezéről, ami azt hiszem jócskán alátámasztja mindazt, amiről az elmúlt 3 gléda során hablatyoltam.
KÜLFÖLDI LEMEZEK:
Julie Doiron - So Many Days
Sleepies - Weird Wild World
Swearin' - S/t
The Barbaras - 2006-2008
Tender Trap - ten songs about girls
The Primitives - echoes and rhymes
The Magnetic Fields - love at the bottom of the sea
Dinosaur Jr. - i bet on sky
The Men - open your heart
Broken Water - tempest
Spiritualized - sweet heart sweet light
The Music Tapes - mary's voice
La Sera - Sees the Light
Waxahatchee - american weekend
Bäddat för trubbel - Värdighet
Glow Kit - s/t
So Cow - out of session
Running - asshole savant
Lower - walk on heads
Gentleman Jesse - Leaving Atlanta
Midnite Snaxxx - s/t
fear of lipstick - seasons
toys that kill - fambly 42
creem - s/t
ex-cult - s/t
terry malts - killing time
nervosas - s/t
needles//pins - 12:34
andy human - freeze
MAGYAR LEMEZEK:
40 days - best friend / a story like every other
the somersault boy - herminamező sickpop
zombie girlfriend - the lost tapes / pink and blue
pay my milk - nospanishwax
mayberian sanskülotts - pseudodeath
sad kolibries - king of the pointless
fancy dress party - letting things go
wormkids - inzen
summer schatzies - take me to bohemia
pegazusok nem léteznek - szomorú számok
KONCERTEK:
jeff mangum @ primavera sound
the olivia tremor control @ primavera sound
mazzy star @ primavera sound
the men @ primavera sound
veronica falls @ primavera sound
the stone roses @ sziget
girls @ primavera sound
mark lanegan @ a38
40 days @ a38
japandroids @ akvárium
Ígérem a következő poszt már nálam is a listákról fog szólni. Előtte azonban még a közelgő ünnepekre való tekintettel muszáj idebigyesztenem két vadonáns új videoklipet. Első körben ki másról lehetne szó, mint a mindig tündérien bájos Zooey Deschanelről, akinél imádnivalóbb teremtmény csak egy létezik a földön (igaz ő köbkilométereket ver rá) illetve M. Ward-ról. Főszerepben tehát a She & Him és egy őrült vicces animációs klip, melyet a tavaly megjelent karácsonyi lemez, Baby It's Cold Outside című dalához készített a duó.
Végül, de még véletlenül sem utolsó sorban, íme az öregedésre képtelen The Primitives leghamvasabb dalának mozgóképes változata, ami már önmagában is túlmutat a frenetikusság minden határán, de ha figyelembe veszitek azt is, hogy a hispániai székhelyű Elefant Records-nak köszönhetően miféle remekbe szabott válogatáson kapott helyet, valószínűleg megkukultok a csodálkozástól.
Aki korábban a punkkal is próbálkozott, ami annyira nem állt jól neki, de ez nem is baj. Egy bájos francia lány ne rikácsoljon agyontorzított gitárokra!!! Micsoda hülye dolog lenne már az?!?! Énekeljen inkább sanzonokat, játszon walzert, vagy szívszorító kamara popot, illetve ha már punk, akkor próbálkozzon meg kvázi a lehetetlennel és készítsen egy tündérien aranyos Rancid feldolgozást.
Maïa Vidal @ A38
2013.02.21. csütörtök, 20:00
Beugró: 1500/2000 Ft
Lehangolt röfögő indie gitárok, lo-fi döngölés és váltakozó csaj-pasi vokálok, avagy íme egy olyasforma Eric's Trip szimuláció, amire valószínűleg Julie Doiron és Rick White is böszme nagy áment mondana.