Már ami az előző posztot illeti. Szóval oké, előfordul néha, hogy az ember kicsit későn szerez tudomást egy remeknek mondható bandáról, de az, hogy egy klasszikussal is megtörténhet mindez... Na az ilyesmi, már-már a megbocsáthatatlanság határát súrolja. Velem persze ez is megesett. Mégis hogy a fészkes fenébe lehetséges az, hogy 2013. Január 6-án értesültem csupán a High Water Marks tavaly Március 19-én megjelent lemezéről.?????????????????? Erre a kérdésre szerintem még egy tízszeres gyurcsók díjas sámán sem tudná a választ. Pedig micsoda ódákat zengtem róluk anno... Szégyen bassza meg, kurva nagy szégyen, de most már mindegy... Még jó, hogy végül eljutott a fogyerák mackó tudatomig. Ettől azért roppant boldog vagyok. Attól meg pláne, hogy a hangzásvilág a kissé sterilre sikerült Polar után ismét olyan, mint a kócosan zajos debütlemezen. Slágerek tekintetében mondjuk némileg elmarad tőle, de az athens-i védjegyek és az Elephant 6 kollektíva által lefektett alapok mind-mind csodálalotsan kirajzolódnak. És persze most is Hilarie dalai a legklasszabbak. A Pretending to be Loud című kiadvány egyébként ingyenesen letölthető a zenekar bandcamp oldaláról.