Ilyen arcpirítóan szemtelen Pavement replikációval tuti biztos, hogy nem találkoztatok mostanában. De az is lehet, hogy soha. Kezdő rajongóként valószínűleg simán bevettem volna, hogy a chicago-i Clearance mögött valójában Malkmus, Kannberg, Ibold, Nastanovich és West huncutkodik.
Íme egy ma született kíméletlen feminista támadás a mocskos, undorító, szexista férfi társadalom ellen. Az offenzíva Seattle városából indult. Tagjai: Julia Shapiro (Chastity Belt), Bree McKenn (TacocaT) és Stacy Peck(Pony Time) Childbirth névre hallgatnak. Januárban világgá kürtölt első kiáltványuk mottója: It's a Girl
De az is lehet, hogy kapásból a nyár szakad a nyakunkba, merthogy végre valahára napvilágot látott a TacocaT csajok (+gitáros fiú) második nagylemeze, amivel kapcsolatban én már két évvel ezelőtt megjósoltam, hogy valószínűleg jóval verőfényesebb lesz az előzőnél. Így is lett! Az NVM címet viselő hanganyagról gyakorlatilag teljesen eltűnt a riot grrrl-ös vagánykodás, aminek én a magam részéről csak örülni tudok. Félreértés ne essék, nincs és nem is volt soha semmi bajom azzal a vonallal, de az a helyzet, hogy a 60-as évek csaj popja, a 90-es alt rock, a rágógumi punk, a legszörfösebb Beach Boys és a Primitives ezerszer jobban áll nekik, mint a Bikini Kill vagy a Sleater-Kinney.
Bár az Enon legnagyobb bánatomra 3 éve végleg diszfunkcionális állapotba helyezte magát, John Schmersal a zenekar énekes-gitárosa hálistennek nem tűnt el a popzene térképéről. Olyannyira nem, hogy Vertical Scratchers néven még 2012-ben új bandát alapított Christian Beaulieu-val a Triclops! egykori gitárosával. Eme remek kollaborációnak idén februárra végre füllel érzékelhető eredménye is lett. A 15 dalnak helyt adó, mindössze 31 perces Daughter of Everything címet viselő hanganyag leginkább Enon típusú örökségekből építkezik, de imitt-amott az Elephant 6 kollektíva poposabb vonalának (Apples In Stereo, Minders, Gerbils ) stílusjegyeit is magán hordozza.
Na jó, ez így ebben a formában nyilván nem igaz.nem. Átvitt értelemben azonban nagyon is helyt álló, mert amit Frankie Cosmos (Greta Kline) és Ronnie Mystery (Aaron Maine) a hölgy neve alatt futó Zentropy című lemezen összeszkábált, kísértetesen hasonlít Kimya Dawson és Adam Green 15 évvel ezelőtti eszeveszettül cuki prüntyögésére.
Hopp egy új 7 inch-es a a klasszikus észak-ír punkot Dublinból közvetítő The #1s-tól!!! Igaz csak az A-oldal az övék. A B-jelzésűn a Dum Dum Girls nyomdokain poroszkáló September Girls és az alpári Pub Rock-ban utazó Faux Kings osztozik.
Oly sokat kerestem és annyira de annyira nem találtam a nagyszerű Tony Molina, minden bizonnyal fantasztikus Six Tracks Ep-jét, hogy az már-már fájt. Na de mostanra egy derék youtube felhasználónak köszönhetően végre elérhetővé vált az egész. A Jóisten áldjon meg eme nemes tettedért Kyle Wagoner!!!
Laza félév csúszás után végre napvilágot látott a Brain F≠, Empty Set című második nagylemeze!!! Marhára tweecore ez is, de a gitárok keszekuszaságából, mintha visszavettek volna egy picit. A hangzás is sterilebb, mint korábban és az énektémák is jobban kivehetők. Valószínűleg ezért nem olyan kaotikus az összkép, mint a Sleep Rough esetében. Mondjuk ettől még simán görcsösre léggitározhatod az alkarod alatta és az utálatos szomszéd is könnyűszerrel világgá kergethető vele.
Csak a szokásos gyomorforgatóan undorító nyáladzás következik, ami szerény mackóságomtól teljesen normális egy Stephen Malkmus & The Jicks koncert után. Idén mindenféle pompás okból kifolyólag (szó sincs kurvázásról, urambocsá drogokról) Amszterdam volt az úticél, helyszínül pedig a legendás Bitterzoet klub szolgált. A bemelegítésről egy The Megaphonic Thrift névre hallgató norvég banda gondoskodott, akikről őszintén szólva sosem hallottam korábban. Valójában még a koncert előtt sem hallgattam bele a dalaikba, gondolván hátha valami szuper meglepetésben lesz részem. Nem kellett csalódnom. Egyediségből ugyan nem sok szorult beléjük, de a Dinosaur Jr./Sonic Youth/My Bloody Valentine iskola kötelező tantárgyaiból egész jól vizsgáztak. Szűk fél óra húrgyilkolás után hálásan megköszönték a közönség lelkesedését, majd átadták a helyet a Malkmus kompániának.
Lemezbemutató turné gyanánt természetesen a nemrég megjelent Wig Out at Jagbags dalai kerültek leginkább terítékre, de imitt-amott azért felcsendült egy-egy korábbi szerzemény is. Így például az első lemez nagyszerűsége a Phantasies, a Pig Liben helyet foglaló (Do Not Feed the) Oyster, a Real Emotional Trash Out of Reaches-e, vagy a Mirror Traffic-os Stick Figures In Love. Egyedül a Face The Truth maradt néma, amibe ha szigorú lennék beleköthetnék, de nem vagyok az. Amúgy meg ne legyen telhetetlen az ember.
Máskülönben persze ment végig a bohóckodás, avagy az összes tipikus Malkmus manír, (fej mögötti gitárnyüstölés, idétlen lötyi-mötyi fickándozás, mókás átkötő szövegek, flegma beszólások) amin az ember képtelen nem tejbetök módjára vigyorogni. A legnagyobb bolondéria azonban a végére maradt. Egész pontosan a ráadásra, amikor egyetlen hatalmas dalgombóccá gyúrtak három rocktörténeti klasszikust (Black Sabbath - War Pigs, The Guess Who - American Woman, Led Zeppelin - Immigrant Song), ami pont annyira volt mulatságos, mint komoly. Úgy értem tényleg baromi vicces volt az előadásmód, de szó sem volt kifigurázásról, vagy bárminemű zenei karikatúráról, hisz lássuk be Malkmus a szóló dolgaihoz legalább annyit merített a 70-es évek rock zenéjéből, mint a Pavement életműből. Mindezt csupán az tudta fokozni, amikor a Zeppelin dal egyik pillanatról a másikra Box Elderré alakult. Igen basszus Box Elderré!!! Tehát egy óriási Pavement alapvetés is terítékre került, ami alatt egy kis szerepcsere is történt. Ily módon a szinte végig mosolygó Joanna került a dobok mögé, a bőrőket rommá püfölő pufók mesztic ujjai pedig a basszgitár húrjai közé. Ezek után szerintetek hányszor dobáltam ide-oda magam az ágyban, mire sikerült elaludnom???
A nagyszerű tavalyi ep után végre itt egy hosszabb terjedelmű hanganyag, a Rank/Xerox "árnyékában" ténykedő Cold Curcuits-től. Közel sem annyira durva, mint egy paracentézis, de a lemez végére azért rendesen szétböködik a gitárok a hallójáratokat.