Mondjuk mindez addig nem is nagyon érdekel, amíg pompásabbnál pompásabb csajos lemezmegjelenésekről tudok beszámolni. Íme a mai Swearin' analógiára épülő örömhír csokor.

"All Dogs debut full length Kicking Every Day Out August 2015 on Salinas Records"

Following 2014′s wildly amazing album Sunchokes, Sports are releasing the even better follow-up, All of Something on Father/Daughter Records this October. 

Ha a poland Pustostany komponálta volna a Donkey Kong aláfestő zenéjét, valószínűleg nem unok rá ideje korán a kvarcjátékokra és jelen pillanatban orrba-szájba nyerném a Nintendo bajnokságokat.

Ennél ijesztőbbet perpillanat el sem tudok elképzelni. Bennem már a kép láttán is félúton megállt a szar. Aztán jött a zene és végleg belém szorult. És nem azért, mert annyira agresszív. A reykjaviki Börn esetében szó sincs "nyers erőszakról". Hátborzongatóan sötét ördögi furfangról viszont annál inkább. Egy szó, mint száz, olyanok mint egy jól megkomponált thriller, ami után akkor sem fogsz tudni elaludni, ha a főgonoszt alakító színész személyesen próbál meggyőzni arról, hogy az amitől órák óta rettegsz, csupán egy film volt.

Na jó ez így ebben a formában nyilván nem igaz, de tény és való, hogy a The #1s/Faux Kings tagok alkotta The Pacifics már-már páratlan svunggal csapatja a 60-as beat/garázs rigmusokat. Íme az első saját dalokkal teletűzdelt kislemez. Alant pedig egy videó, ami a nyitódalhoz készült.

Te jóisten ez a muff tényleg szerfelett kolosszális! Szerintem a korai Mudhoney/Dinosaur Jr. lemezeken sem alkalmaztak nagyobbat. Zúg, búg, vernyog, dünnyög, beleerőszakolja magát az agyadba, majd tövestül tépi ki a dobhártyádat a helyéről, akárcsak a fent említett zenekarok szerzeményei, vagy mint egy fuzzba harapott punkosan mérges Neutral Milk Hotel. Amúgy a Valenteens együttes debüt kazijáról hablatyolok éppen, ami idén májusban látta meg a napvilágot.

Hopp egy újabb Coneheads közeli eszetlenekedés! Most épp nem a punkból vagy a hardcoreból, hanem a vegytiszta popzenéből csinálnak elképesztően nagy dilit.

3 éve power pop, idén art punk lemez. Andy Human így ugrabugrál a stílusok között, ami egyáltalán nem baj, mert a Nerves épp olyan jól áll neki, mint Brian Eno korai önmaga, vagy a Roxy Music. Richard Hell és a Devo legénysége pedig olybá tűnik, hogy örökös zenekari tagságot nyert nála.

Őrületes tempóra kapcsoltak idén a csajcentrikus indie rock csapatok. A Sleater-Kinney nagyszerű visszatérésével kezdődött minden. Aztán jött a Manhattan Love Suicides hiperszuper More Heat! More Panic!-ja. Majd a Waxhatchee harmadik pompázatossága, a Peanut Butter a Joanna Gruesome-tól, valamint a kettes számú Speedy Ortiz lemez. Augusztusban pedig jön a Palehound fergetegenek ígérkező bemutatkozása, ami a beharangozó dal alapján a Speedy Ortiz-féle Pavement alapokon nyugvó vonalat fogja erősíteni.

A Los Angelesben székelő Generación Suicida megismerése előtt tényleg úgy éreztem, hogy én és a latino punk két külön fogalom vagyunk. Aztán jött a Todo Termina című lemez és egyszerre megváltozott minden. Most pediglen, hogy a providence-i Downtown Boys is belépett szerény kis életem mindennapjaiba, már-már úgy érzem, hogy rokoni szálak fűznek a "műfajhoz".Grandiózus viva a dupla szaxfontól harsogó, X-Ray Spex ihletettségű, csajvokálos "Belvárosi (bolsevik) Fiúknak"!!! Ezért a bandáért minden bizonnyal Lenin is kurvára rajongott volna.