Olvad bizony és marhára csordul ám, mert Stephin Merritt, Belle And Sebastian dalokat dünnyög dobgép alapú szörfgitáros muzsikaszóra. Na persze csak képletesen, egy Yorkshire Fields névre hallgató louisiana-i fiú-lány duónak köszönhetően.
Különös vonzalmam a rém gusztustalan post punk iránt továbbra is töretlen, éppen ezért leírhatatlan örömmel tölt el ama tény, hogy Catharsis címmel végre napvilágot látott az első Institute nagylemez. Ráadásul a new orleans-i Mystic Inane is új ep-vel jelentkezett nemrég, ami talán még az előzőnél is undorítóbb.
Szerintem:
Íme a Neutral Milk Hotel, amikor könnyfakasztó elégiák helyett őrületes buli slágereket játszik a Nirvanával karöltve.
A kiadójuk szerint:
"Imagine if you will, Lou Barlow having the guitar sound of Lee Ranaldo. Imagine if The Vaselines listened to Lightning Bolt. An intensely chaotic sound that wraps sheer pop song writing in Melvins-esque fuzz, a kiss and a punch."
SPEEDY ORTIZ - FOIL DEER
Malkmus díjas Pavement relikvia, orbitális Breeders/Throwing Muses hatásokkal tarkítva.
BUILT TO SPILL - UNTETHERED MOON
Ábrándos vokálok és zabolátlan gitárgimnasztika, immáron 23 éve konstans minőségben.
SUFJAN STEVENS - CARRIE & LOWELL
Önmarcangoló, rezignált mélabúfolyam a michigan-i folkológiai intézet ajánlásával.
PEACH KELLI POP - PEACH KELLI POP III
Valahányszor napvilágot lát egy új PKP lemez, vattacukor illatú cukiságcunami zúdul a világra.
JOANNA GRUESOME - PEANUT BUTTER
Továbbra is imádnivaló, ahogy ide-oda pattognak a twee pop/shoegaze/punk/noise rock alkotta függvény improprius integráljában.
Dániában örök hűséget fogadott egymásnak a Dinosaur Jr. és a Hüsker Dü!!! Szerelmük gyümölcse pedig épp az imént látta meg a skandináv napvilágot Molly néven.
Itt és most kijelentem, mit kijelentem, kőbe vésem, hogy a földkerekség legnagyobb egyenlőségjele perpillanat a Coneheads és a punk között található. "Devo az pincéből", Urinals az űrből, és Dow Jones az emésztőgödörből immáron harmadszor, kazettán.
Én és a latino punk? Ugyan már! Sosem ismertük egymást. Egy los angeles-i zenekarnak köszönhetően azonban most mégis úgy érzem, mintha évek óta haverok lennénk.
Jön, fut, rohan, szalad a tavaly hazánkat is megjárt végtelenül aranyos, rágógumi punkban utazó Peach Kelli Pop hármas számú lemeze, de azért még várni kell rá egy kicsit. Egészen pontosan áprilisig. A beharangozó dal, melyet egy klasszikus Super Mario játék ihletett, azonban már itt van és csak azért áhítozik, hogy naponta legalább 25-ször végighallgassuk.
CSAKHOGY ITT VAGY A KUTYAÚRISTENIT!
Bő egy évnyi tötymörgés után végre napvilágott látott a The Manhattan Love Suicides második nagylemeze. El sem tudjátok képzelni mily idegörlő volt kivárni ezt a pillanatot. Jó néhányszor végighallgattam már, de még mindig alig hiszem el, hogy az időtlen időkön át tartó hitegetés mostanra füllel érzékelhető matériává változott. És micsoda matériává! A 60-as évek csajpopját idéző mézédes vokálok mögött úgy kerregnek a hallószerv szaggató fűrészgitárok, mintha a waiblingeni Stihl gyárban eszkábálták volna össze őket. Kész őrület, hogy miközben a szívbemarkolóan szép énektémákon nyargalunk, észre sem veszzük, hogy a dobhártyánk dalról dalra egyre homorúbb lesz. A lemez végére pedig csupán egy rojtosra nyiszált lebernyeg marad belőle. Mindez ráadásul totál fájdalommentesen megy végbe. Komolyan mondom, ezt a csodát az orvostudományban is alkalmazni kéne. Számomra is lényegesen elviselhetőbbek lettek volna a megpróbáltatások, ha annak idején Pifkó doktor úr a Reid tesók által kifundált zajközpontú popzenét hívja segítségül a bal fülem felszúrásához, és nem egy kurva nagy kötőtűre emlékeztető fémdarabbal hasítja szét a dobhártyámat.
Amikor tavaly augusztusban az év végi listámon is helyet kapó londoni Gaggers második nagylemezéről ódákat zengtem, elfelejtettem megemlíteni, hogy az énekesnek van egy Miscalculations névre hallgató szintetikusra hangszerelt, Buzzcocks iskolás pop punk zenekara is. Pótolván a hiányosságot, íme a kvartett nemrég megjelent A View For Glass Eyes című albuma, ami egyébiránt már a második a sorban.