Az új Frankie Cosmos szám annyira baró, hogy akár a Package Thief (Superchunk) kistsója is lehetne, lévén hogy nem csak zeneileg, hanem vedeoklip ügyileg hasonlítanak egymásra.

Az észteknek valahogy mindig is óriási érzékük volt a cipőbámulós pophoz. A 90-es években csak úgy ontották magukból a gitárzuhatag mögé rejtett slágereket. Az elmúlt másfél évtizedben ugyan kicsit megcsappant az efféle muzsikaszóban utazó bandák száma, de tényleg csak némiképp, mert hála az égnek idönként ma is színre lép 1-2 hasonszőrű zenekar.  Ilyen például a Mazzy Star csodálatos álomvilágába kalauzoló Holy Motors, akiknek nemrég megjelent debütlemeze a Slow Sundown címet viseli.

Utoljára négy éve jelent meg Eels lemez, legközelebb pedig Április 6-án fog The Decosntruction címmel, melyről két dal, egy búskomor óda és egy könnyed power pop capriccio máris fülügyrevehető.

Rég esett szó power poppról, Kanadáról meg pláne, úgyhogy most fog. Ezúttal Sudburry-be látogatunk el, ami első ránézésre semmivel sem szebb, mint Ózd. A borsodi várossal ellentétben azonban nekik van egy baromi jó Buzzcocks sulis zenekaruk.

Az átlagosnal kicsit tovább hallgatott az indie pápa, de most végre megszólalt, mégpediglen egy csodálatosan csilingelő tingli-tangli dal formájában, ami remélhetőleg az új Stephen Malkmus & the Jicks album előhírnöke.

Emlékeztek mekkorát rappelt 2006-ban Natalie Portman a Saturday Night Live-ban? Én már akkor tudtam, hogy legalább annyira menő MC lenne, mint amekkora színésznő.

Hip hop lemeze ugyan azóta sem jelent meg, de hogy még véletlenül se felejtsük el mekkora tehetség, idén újra mikrofon elé állt, hogy saját életéből merített "problémáit" jól kiordítsa magából  A végeredmény ismét őrült vicces lett. Ráadásul a korral is haladt a műfajt illetően. Az énektémákért felelős társa pedig ezúttal is Jesse Eisenberg volt.

A 80-as, 90-es években a Primitives, és a Sundays mellett talán a Darling Buds lavírozott a legügyesebben a mainstream és az underground gitárpop határán. Pop Said... című lemezük a kor egyik legszuperebb kiadványa volt.

Majd jött még kettő. A kicsit higgadtabb, kevesebb torzított gitárral operáló Crawdaddy.

Valamint az újra torzulós Erotica, ami nem csak címében azonos Madonna egyik legnépszerűbb albumával, lévén hogy a borítójuk is roppant hasonló. Ráadásul csupán néhány hét különbség van a két lemez megjelenése között.

93-ban aztán őket is elérte a krach, és úgy felszívódtak, hogy legközelebb csak 2010-ben bukkantak elő egy koncert erejéig, majd újra feloszlottak. 2013 óta azonban ismét aktívan nyomatják a torzító függöny mögé bujtatott gitárpop bugit, melynek eredményeként tavaly kiadtak egy 10"-es lemezre karcolt, 4 számos ep-t, ami hála az égnek van annyira klassz, hogy ne hozzon szégyent a múltra. Sőt egy pompás Go-Go's feldolgozással is előrukkoltak.

Íme Ausztrália válasza a Waxahatchee-ra, illetve az összes hasonszőrű bandára. Jelenleg How To Socialise & Make Friends című második nagylemezük kiadására készülnek, melynek eljövetele március második napjára datálható.

A tavalyi év kvázi legszupibb lemezét prezentáló Meat Wave (a Xetas mellett) az egyik legalulértékeltebb zenekar mostanság. Az ultra menő zenei megmondó oldalak  (pitchfork, stereogum, tiny mix tapes stb...) nagy része semmit sem írt még róluk idáig (a magyar sajtóról nem is beszélve), pedig már túl vannak három nagylemezen. Ellentétben a hasonszőrű The Men-nel, akiket agyon ajnároztak annak idején. Ehhez képest meglepően sok ember tette tiszteletét tegnap a Dürer kertben, ahol a Chicagoi trió, a Somersault Boy remek felvezetése után irtózatos hangerővel aprította végig a már említett The Incessant dalait, de a korábbi albumok punkba oltott, zajos indie rock / "pop" hardcore slágereiről (Delusion Moon, Brother, Sham King) sem feledkeztek meg. Pompás este volt egy rendkívül szimpatikus, sokkal nagyobb figyelmet érdemlő zenekartól. Kösz Meat Wave! Thanx Chicago!

Életének 60. évében elhunyt a The Fall agya, avagy a post-punk koronázatlan királya, aki a Pavement-tel és a Sonic Youth-szal az élen kb az egész indie rock szcénára óriási hatással volt. Kösz haver, hogy ily stílusosan seggberúgtad a popzenét!!! Neked pedig atyám, örök hála azért, hogy volt szerencsém őt látni 2008 legmenőbb fesztiválján.