A 80-as, 90-es években a Primitives, és a Sundays mellett talán a Darling Buds lavírozott a legügyesebben a mainstream és az underground gitárpop határán. Pop Said... című lemezük a kor egyik legszuperebb kiadványa volt.

Majd jött még kettő. A kicsit higgadtabb, kevesebb torzított gitárral operáló Crawdaddy.

Valamint az újra torzulós Erotica, ami nem csak címében azonos Madonna egyik legnépszerűbb albumával, lévén hogy a borítójuk is roppant hasonló. Ráadásul csupán néhány hét különbség van a két lemez megjelenése között.

93-ban aztán őket is elérte a krach, és úgy felszívódtak, hogy legközelebb csak 2010-ben bukkantak elő egy koncert erejéig, majd újra feloszlottak. 2013 óta azonban ismét aktívan nyomatják a torzító függöny mögé bujtatott gitárpop bugit, melynek eredményeként tavaly kiadtak egy 10"-es lemezre karcolt, 4 számos ep-t, ami hála az égnek van annyira klassz, hogy ne hozzon szégyent a múltra. Sőt egy pompás Go-Go's feldolgozással is előrukkoltak.