Amikor először kerültem hallótávolságon belül Orville Peck, Pony című debütlemezével, az énekes hasonló orgánuma és a homoerotikus marhapásztor imidzs miatt tökre azt hittem, hogy Keith Harman (The Cowboys) balladisztikus "melléktermékéről" van szó (habár ő szerintem nem meleg, de ez most mindegy), ám hamar kiderült, hogy a gótikába hajló pszichedelikus country project mögött egy torontói úriember, Daniel Pitout (Nü Sensae, Eating Out) áll, aki egyszerre Elvis Presley, Chris Isaak, Roy Orbison és Johnny Cash. Sőt talán egy kicsit Morrissey, Ian Curtis és Stephen Cogle is.

Ha ettől a lemeztől sem pattansz lóra és vágtatsz ki a prérire, akkor semmitől sem fogsz.