Jed Smith előző életében valószínűleg bűvész volt vagy varázsló, mert azt az őrült szemfényvesztést, amit évről-évre produkál mással nemigen lehet magyarazni. 2017-ben mindenki bedőlt neki, amikor azt állította, hogy az It's The Mick Trouble ep egy 80-as évek elején rögzített kislemez. Az idei Jeanines debütálásról pedig simán elhitette, hogy egy 30 éve eltűnt twee pop kiadvány. Mondjuk ezt lehet, hogy csak én vettem be, de ezen most ne akadjunk fenn. Ezek után naná hogy megfogadtam, hogy  többet nem dőlök be ennek a brit akcentussal kántáló New York-i post-punk Rodolfónak, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy a következő projectjével ismét palira fog venni. A néhány hete megjelent Here's the Mick Trouble Lp-ről ugyan már nem kamuzott semmit, de én így is lazán el tudnám képzelni, hogy valamikor a 70-es 80-as évek fordulóján látott napvilágot, mert oly ügyesen egyensúlyozik a korai Television Personalities csetlő-botló post-punkja és a 60-as évek pampam vokálos, csilingelő brit gitárpopja között, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az év egyik legszuperebb lemeze amúgy.