Marhára meglepődtem, amikor eljutott a tudatomig, hogy a Big Thief idén két lemezt is kiadott. A májusban megjelent U.F.O.F.-fal mondjuk tisztában voltam, csak elfelejtettem róla posztolni. Pedig kellett volna, mert bár több szempontból is rendkívül tetszetősre sikerült, némiképp csalódást is okozott, mert a tavaly előtti szerfelett prüntyögős Capacity után arra számítottam, hogy a Masterpiece-hez hasonlóan kicsit jobban megkínozzák a gitárjaikat, de nem így történt. Sírva azért nem fakadtam, amiért így alakultak a dolgok, hisz tudvalevő, hogy a fő irányvonaluk a folk, de baromi jól áll nekik, amikor kicsit dögösebbre veszik a figurát, ami a nemrég megjelent Two Words-ön már szerencsére többször is teljesül. Ez persze nyilván nem azt jelenti, hogy mostantól Sonic Youth-os húr szaggatásokra kell számítani tőlük. Nem is akarnám, hogy így legyen. Ellenben rendkívül örömteli, hogy ismét megtalálták az egyensúlyt a csengő-bongó alt-folk és az indie rock között.