Nincs még egy olyan zenekar a földön, ami mackó mércével mérve félelmetesebb lenne a Redd Krossnál. Hogy miért? Nos azért, mert a 80-as évek eleji nagyszerű pop punk korszak, majd az ezt követő szintén fenomenális power pop időszak után valamiért úgy gondolták, hogy a haj metál sokkal menőbb, mint mondjuk az Adolescents, vagy a Nerves, ami lássuk be megbocsáthatatlan bűn. Ezek után még szép, hogy remegett kezem, lábam, amikor 15 évnyi síri csend után bejelentették az új lemez érkezését. Totál be voltam tojva, hogy a Researching the Blues-on pont ott folytatják, ahol abbahagyták. Ráadásul az is benne volt a pakliban, hogy mindezt szörnyen öregurasan teszik. De nem így történt. A Kiss lemezeket a sarokba dobták (vagy legalábbis csak hébe-hóba tették fel a lejátszóra) és visszataláltak régi önmagukhoz, ahol a fő inspirációt a 60-as évek popja és 70-es évek punkja adta. A glammel való kacérkodás imitt-amott azért visszaköszön és a pátosz is eluralkodik néha rajtuk, de mindezt szerencsére a jó ízlés határán balül teszik. Mázli továbbá az is, hogy nem estek bele abba a hibába, hogy "túljátszák" a lemezt. 10 dal, szűk fél óra alatt, sallang mentesen, őrületesen nagy poppy hookkal. Ez nagyjából megfelel a power pop törvénykönyv előírásainak. A félelmeim tehát lényegében alaptalanok voltak.

Redd Kross - Stay Away From Downtown

Redd Kross - One of the Good Ones