Minek után zsigerből gyűlölőm a szelet, tériszonyom van és az egyensúly érzékem is hagy némi kivetni valót maga után, valószínűleg én lennék a legrosszabb szörfös a világon. Ennek tükrében, ha módomban állna sem biztos, hogy deszkára pattannék. Bámulni viszont imádom őket, a "zenéjükért" pedig egyenesen rajongok. Főleg a Ventures, Dick Dale típusú autentikus változatért. Bezonyám, az ilyesmit talán még a Beach Boys féle cukimuki sunshine pop-nál is jobban szívlelem. Éppen ezért mindig óriási örömmel tölt el, ha véletlenül valami hasonlóba botlok. Legutóbb például a portlandi Guantanamo Baywatch varázsolt el a műfaj eme variánsával. Igaz ők a géppuska gitárokra épülő instrumentális surf rock mellett könnyfakasztó doo-wop balladákkal, illetve ordenáré garázs rockkal is operálnak. Na nem mintha ez bármiféle problémát okozna nekem...