Ez most baromi nehéz lesz. Hogy az istenben írjak beszámolót a legmeghatározóbb, legkedvencebb zenekarom koncertjéről? Arról a pillanatról, amire majd 10 évet vártam? Igazán jól jönne egy kis segítség, mert komolyan nem tudom, mit kéne mondanom. Még mindig alig kapok levegőt. Két ekkora sokk után az is csoda, hogy élek.

Elhinnétek, ha azt mondanám, hogy Prágában szar volt??? Nem hiszem. Pedig sajnos ez a szomorú igazság. Totális megsemmisülés részemről. De én rontottam el! Mire beestem a Palác Akropolis-ba a koncert már túl volt a felén. Aztán ahelyett, hogy kihasználtam volna a maradék időt az örjöngésre, csak álltam egyhelyben és nem éreztem semmit, pedig minimum szívroham közeli állapotban kellett volna lennem. Szar voltam ez kétségtelen, de túl ezen, nagyon úgy tűnt, hogy a zenekar is az. Túlságosan flegmának és unottnak hatott az egész. Bob Nastanovich, akinek akkor is el kellett volna vinnie a hátán a bulit, ha a többiek semmit sem tesznek hozzá, csak állt a háttérben és csöndben rázogatta a csörgőit. Semmi bolondozás, semmi őrültködés. Malkmus túlságosan idiótának tűnt, a többieket meg kb észre sem lehetett venni. Még nagyobb üröm az ürömben, hogy szinte csak lassú számok jutottak nekem...

Lassú számok... Hoppá...

Miért is őrültködött volna Bob a Starlings of The Slipstream, a Here vagy a Father To A Sister of Thought alatt??? Mit vártam én Scott Kanberg-től, vagy Mark Ibold-tól, hogy ők is végig jópofizzák a bulit??? Hülyeség, hiszen  korábban sem volt rájuk jellemző a túlzott idétlenkedés. Malkmus pedig mindig is egy debil pöcs volt, szóval azt hiszem ez is az én agyrémem volt, amiből maximum a Summer Babe és a Trigger Cut alatt sikerült némileg kikecmeregnem.

Másnap, Bécs, Aréna, 21:00.

Most szépen vegye mindenki az előző beszámoló inverzét, szorozza meg egymillióval, majd az egészet emelje köbre. A mackó meggyógyult, és olyan élményben volt része, amilyenben azelőtt sose.

Most komolyan, hogy francba lehetne mindezt szavakba önteni? Lehetetlen vállalkozás, és nem is lenne sok értelme. Több, mint két óra gyönyör, szűnni nem akaró ejakuláció. A Gold Soundz alatt valószínűleg a nap is kisütött néhány percre. Tényleg képtelenség tovább ragozni. Ez a kép amúgyis mindent elárul, maximum a fűszerek hiányoznak belőle.

Például az a pillanat, amikor az ocsmány részeg, szellemileg visszamaradott óvodás képében tetszelgő Malkmus belebaszta a gitárját Steve West dobfelszerelésébe.

Vagy amikor az egyfolytában sikongva bolondozó Nastanovich a We Dance alatt táncra kérte a merch pultos leányzót (elnyerve ezzel az év cukisága díjat) és olyan keringőbe kezdtek, amitől szem nem maradt szárazon.

Őrült vicces volt az is, hogy minden sokkal jobban szólt, mint lemezen, de ez szerencsére nem ment a dalok rovására.

És máris elérkeztünk a legízletesebb alkotóelemhez, ahhoz a mozzanathoz, amikor a fene se tudja már melyik két szám között Stephen egyszercsak megkérdezte, hogy KIK JÖTTEK MAGYARORSZÁGRÓL!!!!!!!! A maréknyi ungarische közönség persze mindenféle állatias hang kíséretében próbálta felhívni magára a zenekar figyelmét. Ami végeredményben sikerült is, mert Malkmus fűzött némi monológot a dologhoz (a leghosszabbat a koncert folyamán) Valami olyasmit, hogy a neve magyar eredetű, meg a felmenőiről is hadovált valamit, ilyesmi. Nem emlékszem már pontosan. Ebben az állapotban örültem, hogy ezt a néhány szót sikerült felfognom. Meg amúgyis baromi fáradt voltam már. Úgy szétörjöngtem magam, hogy az első ráadás blokk alatt már alig kaptam levegőt, de a Conduit For Sale-re azért sikerült még egy elementárisat ugrálnom a meglepően jó formában lévő osztrák közönséggel. Illetve a záróakkordként aposztrofált Debris Slide-ra is volt még némi erőm, de aztán tényleg meghaltam.

Koncert után gyors póló vásárlás, aztán jött a délelőtt 11-ig tartó felejthetetlen, bolondozós Before Sunrise-olás a magyar Drew Barrymore-ral, és az ország legnagyobb Modest Mouse rajongójávál. Ipari mennyiségű lufipukkasztással, lámpakötözéssel, zombikkal, romantikus napfelkeltével, bor csenéssel... Giccsesebb volt, mint egy twee pop lemez, de bárcsak mindig minden ilyen gejl lenne... Mire hazaértünk beköszöntött a nyár.