Ha hiszitek, ha nem, ilyen is van már. Persze, ha jobban belegondolunk nem is olyan nagyon újkeletű ez a dolog, legfeljebb a kifejezéssel nem találkoztunk idáig. Gondoljatok csak bele, Rocky Sharpe Rama Lama Ding Dong-ját, vagy Jonathan Richman számos nagyszerű slágerét minden további nélkül fel lehetne ruházni ezzel a jelzővel. Dolly-ék örökérvényű remekbeszabottságairól nem is beszélve. Csakhogy mindez nagyon rég volt már, azóta pedig tényleg ritkán jött velünk szembe hasonló. Minden bizonnyal James Friley-nek is hiányérzete támadt ezzel kapcsolatban, mert Idiot Glee névre hallgató egyszemélyes vállalkozásával hip hop feltámasztotta hamvaiból a műfajt. De még hogy!!! Az énektémák, gyakorlatilag semmit nem változtak, a kíséret azonaban merőben eltér a megszokottól. Hangszerek helyett ugyanis mindenféle elektronikus kütyüvel operál, (ha épp nem acapella a produkció) ami így leírva elsőre talán kicsit furcsának tűnhet, fizikai valójában azonban egyáltalán nem az. Sőt, a sokszor rendkívül minimalista, leginkább valamiféle digitális bugyborékolásra emlékeztető akármi kifejezetten passzol a már "50-60 éve megírt dallamokhoz".

Én a magam részéről mindenképpen támogatom a kezdeményezést, és csak remélni tudom, hogy ha az idei még nem is, a következő év már kizárólag a Post Doo-Wop-ról fog szólni.

Idiot Glee - 7" EP + Happy Day/Forever Kids 7"