Kéne valami komolyabb elemzést írnom erről a lemezről, de nem fogok, mert komolytalan vagyok és lusta. A rend kedvéért annyit azért elmondanék, hogy EZ IGEN!!! Mármint számomra valami ilyesmit jelent a The Magnetic Fields. Elektronika nyista (vagy legalábbis kevés), gitárfüggöny nuku, helyette viszont elejétől a végéig dinnyeg-dünnyög, printyeg-prüntyög, akár egy korosodó tücsökféleség. Mindezt röviden és tömören prezentálva, rengeteg csaj vokállal és még ennél is több pizzicatóval. A Distortionnal ellentétben nekem szinte azonnal megadta magát. Egy idő után persze azt is bekebelezte a szívem, de Merritt-et én azonnal szeretem szeretni, nem esik jól, ha rágódnom kell rajta.

Tavasszal egyébként útra kel a lemez.

03/21 Leamington, England - The Assembly
03/22 London, England - Barbican Centre
02/24 Stockholm, Sweden - Filadelfiakyrkan
03/25 Oslo, Norway - Rockefeller
03/27 Berlin, Germany - Babylon
03/29 Hamburg, Germany - Fabrik
03/30 Frankfurt, Germany - Mousonturm
03/31 Amsterdam, Holland - De Duif