One Hit Wonders

Mostanában rengeteg olyan bandával hozzott össze a sors, akik fennállásuk alatt egyetlen kislemezt voltak képesek kipréselni magukból. Azok viszont olyan  szinten szuprazseniálisak, hogy muszáj néhányat megosztanom veletek.

Kezdjük mindjárt az egyik legjóságosabb darabbal.

Cigarettes - Gimme Cigarettes

1979-ben négy mókás kedvű los angeles-i tinédzser a fejébe vette, hogy kicsit megtréfálja a zeneipart. És láss csodát, ez a parányi gag olyan jól sült el, hogy a fent látható kiadvány hosszú éveken át úgy élt a köztudatban, mint az akkoriban igencsak menő Sparks névre hallgató glam pop csapat álnéven kiadott produktuma. Na de aztán lehullt a lepel, és kiderült, hogy csupán a Fear gitárosának Philo Cramernek és az ő ütődött haverjainak a jópofizásáról van szó. Komolyan mondom ez az egyik legviccesebb átverés, amit valaha hallottam. A címadó dal tényleg egy az egyben olyan, mintha a Mael tesók írták volna. A B-oldalon található Oh! Oh! Oh! előtt pedig azt hiszem, hogy maga a nagy David Byrne is fejet hajtana. Talán meg is tette valamikor...

Randoms - ABCD / Let's Get Rid of New York

"If you don't love Let's Get Rid of New York, you don't love punk rock"
 
Ezt az idézetet egy fórumból csentem át, mert úgy gondolom hogy a tisztelt hozzászóló eme aranyköpésében minden benne van, amit a lemezről tudni kell. Annyit tennék csupán hozzá, hogy John Doe-nak az X basszerosának a side projectjéről van szó, ami kérem olyan egyszerű, mint a zsíros kenyér lilahagymával, és az íze is legalább annyira finom.
 
Nubs - Job
 
 
Pofon egyszerű, a Crime nyomdokain lépkedő koszos, zajos középtempós friszkói őrület. Kbd punk fanok  meg fognak őrülni ezért a 3 perces vicces rock and roll mocsokságért. Én is teljesen meghülyültem tőlük. Az első találkozásunk óta azt üvölti a telefonom, ha keresnek, hogy:
 

Hey, cop! / I just shot some crank / I just got out of the tank / I just robbed a bank / I feel pretty rank!

The Reactors - The Seduction Center / I Want Sex

Maradjunk még egy kicsit a kosznál és a zajnál. Ez kérem olyan mintha Jerry Lee Lewis jól segbe rúgta volna Richard Hell-t. Már ami az éneket illeti. Szóval  nagyjából úgy üvölt  a mikrofonos ember, mint egy részeg sakál. Bár, ha jobban belegondolok lehet, hogy mindez hülyeség mert közben eszembe jutott, hogy leginkább  Don Kartács orgánumával vethető össze ez a hang. A borotvaéles, zörgő, csattogó gitártémákért pedig egy csapágyas hilti  is sírva könyörögne. Aztán van itt még valami furcsa akármicsoda, ami olyan mintha valaki egy drótkerítést rugdosna iszonyatos erővel. Szerintem a cintányér lehet az.

I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex! I want sex!............

Cracked Actor - Nazi School

Ezek a new york-i lókötők olyannyira egy slágeresek, hogy ez a 82-es 7" is csak egyetlen saját dalt tartalmaz. A címadót, ami a nevével ellentétben nem hordoz semmiféle idióta fasiszta indentitást. Egy fasza kis punk nóta ez, remek szöveggel, melyben a korai hardcore is erősen érezteti hatását. De lehet, hogy helyesebb a klasszikus punk hatásokkal felvértezett remek korai hc megfogalmazás. Kiválóan lehet rá táncolni és falatbontani egyaránt. A B oldalt pedig egyífelturbózott John Fred & the Playboy Band  nóta ékesíti. Név szerint a Judy in Disguise, ami 60-as évek ide, vagy oda, sokkal jobb mint az eredeti.

Cut-Outs - D.I.Y.

Végezetül evezzünk egy kicsit "barátságosabb" vizekre. Ez az a banda, illetve lemez, amiről kb semmit nem tudok. Még azt sem, hogy honnan van meg nekem. A tartalmát is elég nehéz megfogni. Ilyen minimálkodó, ugyanakkor néha mégis kicsit összetettnek tűnő new wave-be hajló power pop-os art punk szerűségnek tűnik nekem, ahol az énekről a cigarettes lemehez hasonlóan eszünkbe juthat a sparks , illetve a talking heads. Nevezzük furcsa pop-nak na!!! A borítója pedig egész egyszerűen kurva jó!