Hosszúnak tűnő, ám a szöveget tekintve még sem olyan terjedelmes tudósítás következik a Down, a The Hives, a The Donnas és a Black Lips prágai koncertjéről.

Down @ Roxy

Telt ház, óriási hangulat, két óra röfögés. Állítólag szarul szólt, Anselmo hamisan énekelt, a dobos összevisza kalimpált, Pepper pontatlanul játszott, szerény személyem azonban semmit nem észlelt ezekből. Mondjuk én ilyen egyszerű gyerek vagyok. Ha már 3-nál több akkord van egy dalban az jelentősen meghaladja a képességeimet. A szólózást meg egyenesen bűnnek tartom. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy akkor mi a frászt kerestem egyáltalán egy Down koncerten. Fogalmam sincs. Ott voltam és király volt.

The Hives/The Donnas @ Roxy

Nem vettem meg előre a jegyet, mert eredetileg úgy volt, hogy ez a koncert nem fér bele a túrába. Aztán úgy adódott, hogy mégis el tudok menni, a helyszínen viszont sajna nem lehetett tikettet kapni. Kicsit körbenéztem a környéken hátha van valahol egy jegyiroda, de nem volt, úgyhogy maradt az óváros téri egyházkórus acapella előadása. Az is baba volt.

Black Lips @ Klub 007 Strahov

A Strahov Stadion mögötti kollégium komplexum egyik épületének pincéje adott otthont a koncertnek. Állítólag 180-an férnek be, nekem jóval kisebbnek tünt. Klassz kis klub. Ennél szupibb helyet el sem tudok képzelni egy garázs rock bulihoz.

Elsőként érkeztem a helyre, ezért egy darabig elég hülyén éreztem magam, de az előzenekarok alatt szép lassan megtelt a terem, úgyhogy bő fél óra elteltével már nem kellett feszengem. Atlanta legdilisebb garázs rockerei 9 óra körül léptek színpadra. Az első két szám alatt csak tátottam a szám és meresztettem a szemem, mert képtelen voltam felfogni, hogy családias hangulatban, egy szuper klubban itt játszik előttem a világ egyik legtutibb koncertzenekara. Aztán szerencsére felocsúdtam és a "tömegbe" vetve magam őrült ugrálásba kezdtem.

Természetesen az új lemez dalai voltak előtérbe helyezve, de játszottak szép számmal a korrábbiakról is. Volt pl. Stranger, Not a Problem, Sea Of Blasphemy és Boomerang is. Ezeknek különösen örültem. Az It Feels Alright és a Fad viszont sajnos kimaradt a repertoárból, de sebaj az alkoholmámorban úszó dilis előadásmód és a folyamatos eszetlenkedés bőven kárpótolt. Sajnos kb. 40 perc után be kellett fejezniük, mert 11 után már nem lehet lármázni a koleszban. Mindegy, ez van. Valószínúleg én sem bírtam volna már sokáig, mert bő fél óra után úgy izzadtam, mint kurva a templomban. Ráadásul minden porcikám fájt a bugizás közben kapott balegyenesektől.

A koncert után elvegyültek a "tömegben" és együtt ittak a nagyérdeművel, ami roppant szimpatikus volt. Ahogy az is, hogy végignézték az előzenekarokat, és ők árulták a portékáikat is. Mivel pólót nem hoztak magukkal, be kellett érnem két cd-vel, amit a képen látható remek bajusszal megáldott úriembertől vettem át.