Mert eddig sajna elég gyengén muzsikáltok. Kezdjük máris a legnagyobb pofára eséssel. A klassz demók és a rengeteg szuper koncertfelvétel után kizártnak tűnt, hogy Kate Nash csalódást okozzon. Ehhez képest a Made of Bricksről kb. az összes olyan huncutság eltünt, ami a kiadatlan felvételeket oly szerethetővé tette. Az a pimasz, imádnivaló leányzó totális unalomba fulladt. Legnagyobb bánatomra PJ Harvey, White Chalk-ja is óriási csalódást okozott. Hová tünt az a dögös, belevaló hat húron nyargaló boszorka? Gyűlölöm a zongorát! És ha ez nem lenne elég, a sokak által istenített Feist lemezen gyakorlatilag halálra untam magam, a Pipettes-es Gwenno új minialbumát végig sem tudtam hallgatni továbbá Björk Voltájától sem estem hanyatt. Candy Payne mondjuk édes meg minden, csak kár, hogy nincs több One More Chance kaliberű dal az I Wish I Could Have Loved You More-on. Hasonló a helyzet Emma Pollock bemutatkozó anyagával is. Debbie Harry új szólólemezéről pedig inkább ne is beszéljünk. Imádom őt, de a Necessary Evil-t tök felesleges volt elkészítenie. Szörnyű kimondani, de idén eddig csak Marnie Stern, Kristin Hersh és Fabienne Delsol tudott igazán maradandót alkotni.