mert eddig sajna elég gyengén muzsikáltok. Rettentően vártam például Kate Nash bemutatkozó albumát. A klassz demók és a rengeteg szuper koncertfelvétel után kizártnak tűnt, hogy csalódást okozzon. Ehhez képest kb minden eltünt róla, ami a kiadatlan felvételeken annyira szerethető volt. Az a pimasz, imádnivaló leányzó totális unalomba fulladt. Legnagyobb bánatomra PJ Harvey, White Chalk-ja is óriási csalódást okozott. Hová tünt az a belevaló gitáros csaj??? Gyűlölöm a zongorát!!! A sokak által istenített Feist lemezen gyakorlatilag halálra untam magam, a Pipettes-es Gwenno új minialbuma kvázi hallgathatatlan és Björk Voltájától sem estem hanyatt. Candy Payne mondjuk édes meg minden, csak kár, hogy nincs több One More Chance kaliberű dal az I Wish I Could Have Loved You More-on. Hasonló a helyzet Emma Pollock bemutatkozó anyagával is. Debbie Harry új szólólemezéről pedig inkább ne is beszéljünk. Imádom őt, de a Necessary Evil-t tök felesleges volt elkészítenie. Szörnyű kimondani, de az idei csaj pop színtéren eddig csak Marnie Stern, Kristin Hersh és Fabienne Delsol tudott igazán maradandót alkotni