London bűzölgő csatornarendszeréből felszínre tört az első valamirevaló idei punk lemez, ami suttyóbb, mint a komplett Cockney Rejects diszkográfia és legalább olyan retkes, mint a korai Mötörhead kiadványok. Ennek ellenére mégsem fojt bele teljesen a mocsokba, mert a pelyhes állú Damnedet idéző dallamok és az imitt-amott felbukkanó hammond orgonafutamok némiképp kompenzálják a mindent átható valag váladék szagot.