Rám nézve legalábbis mindenképpen az, hogy én, mint a leánypop legnagyobb hazai tisztelője, néhány nappal ezelőttig mit sem tudtam a Pussywillows létezéséről. Alapvetően nem lenne ez olyan nagy bűn, hiszen annyi csajbandával áldotta meg a jóisten a világot, hogy simán akadhat köztük egy-kettő, melyek létezése számomra is ismeretlen. Sajnos azonban az a nagy büdös helyzet, hogy April March első zenekaráról van szó, így hiába fogom a lapátomat és ások vele a végtelenségig, ezt az alulmüveltségemből fakadó rettenetes szégyent soha a büdös életben nem fogom tudni lemosni magamról.

A Pussywillows-t tehát Elinor Blake (aka April March) illetve  az  ő barátosnéi Lisa Jenio és Lisa Dembling alapították 1987-ben New York-ban. April nagy szerelme a rajzoláson kívül (azt ugye tudjátok, hogy a Ren és Stimpy című kissé ütődött rajzfilm csoda is az ő nevéhez fűződik) a 60-as évek pop zenéje, így hát nem véletlen, hogy kezdetben főleg a Phil Spector féle amcsi őrület, később pedig a Serge Gainsbourg által fémjelzett francia Ye-Ye volt rá legnagyobb hatással. A Pussywillows zenéjében főleg az előbbi érezteti hatását, de kapunk némi izelítőt a korszak brit vonulatából is. A Telstar Records  gondozásában megjelent Spring Fever című ep is ezekből táplálkozik leginkább, ami   ha abból indulunk ki, hogy kizárólag feldolgozásokat tartalmaz, nyilván nem túl nagy csoda.

Klikk

Ez azonban semmit nem von le a lemez zsenialitásából. Sőt, néhány dalnak, mint például a Neil Diamond által írt, majd Lulu által tökéletesített The Boat That I Row-nak, a Cindarellas nagyszerű Baby Baby (I Still Love You)-jának, vagy a Coupons nem kevésbé hibátlan Turn Her Down-jának kifejezetten jót tett a másfélszeres tempó, a garázshangulat és a power pop-os lüktetés. De a Short Cuts Don't Say He's Gone című doo-wop balladája, illetve  a The Rutles Hold My Hand-je is örült kedvesen, és frissen hat ebben a köntösben.Továbbá van még itt Kinks (Come On Now), Carol Conners (My Baby Looks But He Don't Touch), az pedig már tényleg csak a véletlen műve lehet, hogy az alábbi bejegyzésem japán remekműve is helyet foglal a lemezen.  Sajnos az Everyone Will Know című  opusz eredete ismeretlen számomra, a Vindaloo-ról pedig  csak annyit tudok, hogy szerepelt a Kill the Moonlight soundtrack-jén.

Legnagyobb bánatomra több hangzóanyag nem maradt a  csajok után. A zenekar 1991-es feloszlása után April egy Shitbirds nevű zabálnivalóan huncut rágógumi punk bandában folytatta zenei pályafutását (az ezt követő korszakot gondolom nem kell bemutatni), Lisa pedig Candypants  nevű zenekara élén kedveskedett tovább.