Hogy mi??? Ki a francnak jutott eszébe ekkora baromság? A kérdésre a válasz Brett Nelson, a Built to Spill basszusgitárosa, aki valami őrült ötlettől vezérelve a fejébe vette, hogy a 90-es évek gitárcentrikus indie rock himnuszaiból rémesen gagyi szinti pop dalokat farigcsál. The Electronic Anthology Project névre hallgató magán firmájával először saját zenekarából csinált bohócot, majd a Dinosaur Jr. legnagyobb slágereit vette górcső alá. A minden porcikájában eszetlen ötletre természetesen J Mascis is rábólíntott. Sőt, a munkálatokban is segédkezett. A végeredmény pedig ha hiszitek, ha nem, roppant szórakoztatóra sikerült.

Most, hogy végre napvilágot látott a Strawberry Whiplash bemutatkozó nagylemeze, csak megerősíteni tudom mindazt, amit majd két évvel ez előtt mondtam velük kapcsolatban. Ez a minden porcikájában imádnivaló glasgow-i duó tényleg a címben említett twee pop triumvirátus egyenes ági leszármazottja. Na persze lehetne még párhuzamot vonni számtalan más bandával is - példának okáért fel lehetne sorolni a Sarah Records által istápolt együttesek felét - , de azt hiszem ennek nem sok értelme lenne. A végeredmény így is, úgy is magáért beszél.

Szerintem teljesen felesleges megszólalnom, nyilván minden világos. Ha mégsem, akkor gyorsan elárulom, hogy a Big Surr nem más, mint a Best Coast hiperaktív kistestvére. A tempó tehát valamivel szaporább, és hát igen jól látjátok Helen kb 10-szer cukibb, mint Bethany. A lemezborítóról nem is beszélve!!! Eszméletlen módon árad a szeretet!!!

Már csak egy szűk hónapot kell várni és a kezünkben tarthatjuk a legtündéribb friszkói post punk zenekar Internal Logic című harmadik nagylemezét, aminek máris itt trailer-e. Igen jól hallottátok a trailer-e, melynek segítségével nyomon követhetitek az album alakulását, a dalok megírásától egészen a dobozolásig.

Lusta, tohonya mackó vagyok, éppen ezért megint más tollával ékeskedek. 

"Running are an incendiary blast of rock ‘n’ roll akin to smashing Lou Reed’s Metal Machine Music into the Stooges and then smashing that combo into Suicide"

via

Annyi nektek! Üvölteni fogtok a fájdalomtól, mert a Pipettes/Best Coast típusú ámokfutásom után itt a legújabb őrület, ami TacocaT névre hallgat. Egyszer már szóba hoztam őket egy dal erejéig, mostantól azonban minden rezdülésükre figyelni fogok és a létező összes velük kapcsolatos újdonságot kiposztolom. Kezdésnek itt van néhány eszméletlenül bájos, saját dalokból álló élő performansz csokor + egy zseniális Nirvana feldolgozás.

Jesse Smith, vagy ahogy mindenki ismeri Gentleman Jesse, szólóban épp olyan szakszerű, mint Jared Swilley, vagy GG King társaságában. Kész őrület, ahogy ontja magából a klasszikus Nick Lowe/Paul Collins típusú power pop dalokat!!! Elvis Costello-ról és a 70-es évek végi pop punk melódiákról nem is beszélve. Már a 2008-as debütlemeze is meglehetősen fantazmagórikusra sikerült, idei Leaving Atlanta című kiadványával azonban ha lehet, még messzebbre lőtt.

Na és persze a csajok!!! Külön-külön és integrálva egyaránt! Illetve Dublin, amiért olyan zabálnivaló együttesekkel bombázza a hozzám hasonló elvetemült leány pop drukkereket, mint a 60-as évekkel szoros baráti kapcsolatot ápoló September Girls.

Ami egyrészt boszorkányosan vagány, másrészt Mark Ryan szárnyai alatt készült, harmadrészt pedig a stilszerűség kedvéért tartalmaz egy remekbe szabott Misfits feldologozást.

via