ÁLDASSÉK A NEVED URAM, AMIÉRT AZ UTAMBA SODORTAD EME FINN CSODÁT
Eddig csupán sejtettem, hogy súlyos metál riffekre, hulla részegen finnül verset szavalni ordítani a legeslegcsodálatosabb dolog a világon. A Vehje együttes Puolkuppia című lemezének meghallgatása után azonban már meg is mernék rá esküdni.
A videóklipjeik pedig ha lehet még fantasztikusabbak. Az egyikben például egy jól szituált suomalainen másfél percen keresztül szalonnát szeletel egy pohár vörös bor társaságában, Már leírni is észveszejtő egy ekkora elmerottyanást, nemhogy végignézni. A többit nem spoilerezem el. Tessék végigröhögni őket.
Szerintem ebből egy szipiszupi álmodozó, zajos, naplopó pop lemez lesz. Ha meg nem, akkor pofán lehet vágni egy 50 kilós fóka lapockával.
Most épp egy New Jersey-beli leányzóba, aki annak ellenére, hogy még szinte tinédzser, úgy ugrabugrál a zenei stílusok között, mintha már évtizedek óta a popszakmában húzná az igát. Legyen szó power popról, indie rockról, countryról, bossa nováról vagy épp 60-as évekbeli csaj popról, Juniper Shelley mindenben szerfelett otthonosan mozog. Minap megjelent She Steals Candy című második nagylemezén 16 csodálatos dal található, melyek nagy része ugyan feldolgozás, de ez semmit sem von le az értékéből. Ahogy az sem, hogy az SSC szuperségéhez szükség volt egy nagyon menő apukára is, aki túl azon, hogy rengeteget segített a felvételek során, olyan bandák tagjait kérte fel vendégszerepelni, mint a Yo La Tengo, a Belle and Sebastian vagy a Cactus Blossoms, akik baromira ügyeltek arra, hogy a végeredmény épp csak annyira legyen profi, hogy az ne menjen az egész lemezt átható cukiság rovására. Ennyit az ömlengésről, jöjjön a bizonyíték áradat.
Valószínűleg szerény személyem az egyetlen ember az országban, aki bolondul
Csak egy kis Dead Boysba injektált harapós power pop, a Saints suttyóságával nyakon löttyintve. Nekem ennyi bőven elég mára a boldogsághoz.
Mick Trouble - 
Korunk legpöpecebb Undertones/Dickies imitátorai új lemezzel rukkoltak elő a napokban. Feszes, tökös, bugis és szuper dallamos, mint mindig. Ha ettől sem perdülsz táncra azonnal, lajhár vér folyik az ereidben.
Íme a bizonyíték arra, hogy a Wimps és az Uranium Club közti nem túl kacskaringós úton is baromira el lehet tévedni.
Kedves Sanna! Bocs, hogy ezt mondom, de ez a lemez szerény véleményem szerint kissé lötyimötyire sikeredett. Túl sokat búslakodsz, a bohócabbik énedből pedig alig-alig mutatsz valamit. Mindez persze nem azt jelenti, hogy szar az egész és hogy soha többet nem hallgatom meg. (Ebben a zeneileg totál béna évben így is kimagaslik a legtöbb lemez közül.) Arról van szó csupán, hogy tudsz te ennél jobbat is.
Fleur-nak hívják, Hollandiából származik és oly mesterien bánik a yé-yé csajok fület gyönyörködtető hagyatékával, hogy attól France Gall, Brigitte Bardot, sőt az összes fille française elérzékenyülne. Íme egy kis ízelítő a november 11-én napvilágot látó, Bouquet Champêtre című második nagylemezéről. Alatta pedig a 2020-as debüt albumába fülelehettek bele.