Liquids, CCTV, Big Zit, Ooze, Pentas, Scabs és Pukeoid tagok középtempós varacsk punk ótvarkodása. Íme a debütlemez, ami annak ellenére, hogy baromi friss olyan penetráns büdös, mitnha egy fekáliával teli dögkútban rohadt volna évekig.

Május 25-én minden rágógumi punk és japán képregény pop rajongó ujjongani fog az örömtől, mert jön az új Peach Kelli Pop lemez, aminek a korábbiakkal ellentétben címe is lesz. Mégpediglen az, hogy Gentle Leader. A nyitódal alant streamelhető.

A Geelongi Vintage Crop  nem először bizonyítja, hogy óriási érzeke van a post-punkhoz. Már a tavalyi debütlemezükön is remekül hozták a műfaj karcosabb változatának sajátosságait. Idén pedig rátettek még egy lapáttal. Uránium Club drukkereknek kötelező!

Avagy egy csipetnyi skandináv csoda, melynek rövid de lényegretörő definíciója a következő:

Boys: elragadó, ábrándos angyal pop Svédországból, ami a nevével ellentétben kicsit sem férfias, lévén hogy egy 22 éves umeå-i hölgy, Nora Karlsson a projekt kivitelezője.

Az első nagylemez sajnos még majdnem egy hónapot várat magára. 3 dal azonban  már most fülügyrevehető a Rest in Peace című korongról.

ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS!!!!!!

Górcső alá véve kedvenc portékáikat, írtak 23 reklám dalocskát (Jingle),  Ily módon egy rakás müzli, csoki, étteremlánc stb... kapott új szignált. Mindezt természetesen lemezre is rögzítették, ami február 16-án jelent meg a Fat Wreck-nél.

Fátyolgityós, csajcentrikus álom popból idén sem lesz hiány az fiksz. Lásd Belly, Hatchie, Boys, Beach House, vagy itt van példának okáért a shoegaze felé hajló, Samira Winter által vezényelt Winter, akiknek nemrég megjelent Ethereality című második nagylemeze épp oly sejtelmes és bájos, mint a poszthoz csatolt fotó.

15 évnyi indie rockolás és 7 nagyszerű nagylemez után örök álomra szenderült a nullás és a tizes évek egyik legnagyszerűbb zenekara, a Thermals. A banda, amitől újra meg újra tinédzsernek érezhettem magam és akiknél szerethetőbben senki sem tudta az ember nyakába zúdítani a világ problémáit. Viszlát, és kösz a halakat dalokat, mondhatnám egy pompázatos regény címét idézve, de mielőtt végleg elbúcsúznánk tőlük, rójuk le hódolatunkat előttük. A hallgatás az ő esetükben nem lenne túl stílszerű, ezért azt javaslom, hogy 1 perces néma csend helyett, kronológiai sorrendben, albumonként 1-1 dallal és 22 percnyi intenzív ugrabugrálással tisztelegjünk a munkásságuk előtt.

Mérges ámerikai señoriták

Germán popperek

Talján glammerek

Japó style

Ausztrál macska visongás

Már a Go Violets-ben és Babaganoüj-ben is baromire csíptelek (Ruby-val együtt természetesen, akit még az ausztrál Pipettes-ként aposztrofált Johnny and The Fembots-ból ismerek). Most viszont hogy Hatchie néven szólóban is kipróbáltad magad, egyenesen imádlak. Te pedig, ha jól sejtem a Cocteau Twins és a Sundays iránt érzel hasonlóképpen. Kétség sem férhet hozzá, hogy óriási hatással voltak rád. Hálás köszi az eddigi dalokért! Epekedve várom az debütlemezt.