Kigurult az első single az új Sebadoh lemezről. Seggre ugyan nem huppantam tőle, de kétségbe sem estem. Már csak azért sem, mert lesz  még rajta 14 dal, melyek közül akár mindegyik túlszárnyalhatja az alábbit.

Az alábbi 51 másodperc és az Elephant 6 kollektíva között akkora az analógia, hogy először azt hittem, hogy egy álnéven megjelent korai Apples in Stereo, (vagy Minders) felvételt hallgatok. Aztán kiderült, hogy a produkcióért valójában egy süldő korban lévő brooklyn-i duó a felelős, akik hamvasságukból adódóan maximum ovisok lehettek akkor, amikor az Athens-ben életre hívott zenei irányzat a virágkorát élte.

Kölyökképű texasi gitárgyilkosok, akikre a garázs punk éppoly nagy hatással volt, mint a kései Hüsker Dü, vagy a The Replacements. Íme az új lemez, ami frissebb nem is lehetne, tudniillik pont ma jelent meg.

már a Gerard Love távozása után érkező Euros Childs (Gorky's Zygotic Mynci, Jonny) klimpírozása hallható.

5 évnyi lapítás után új dallal jelentkezett a John Schmersal (Brainiac, Enon) és Christian Beaulieu (Triclops!) alkotta Vertical Scratchers. Eléggé sok a gitár, úgyhogy részemről jöhet a nagylemez.

Suttyomban kigurult egy új Andy Human & the Reptoids lemez, amiről nagyjából ugyanazt tudnám elmondani, mint az előzőről, úgyhogy inkább befogom a szám és nem ismétlem magam.

Máskülönben pedig úton van a harmadik Uranium Club Lp. Íme egy kis ízelítő.

Szintifutamokkal megbolondított klasszikus brit csengő pop a Terry Malts és a Magic Bulletts, Corey Cunningham-jétől.

Ez az év elején megjelent mocskos, büdös, dögös, pöcsös aussie rock and roll lemez remekül passzol ehhez az ótvar, nyálkás novemberi időhöz.

Az előző posztomban csupán figyelmeztettem a szomszédot a féktelen táncomból adódó mennyezet omlás esetleges veszélyeire, most viszont arra kérem, hogy a saját testi épségének megőrzése érdekében mihamarabb költözzön ki a lakásból, mert napvilágot látott egy új Sacred Paws dal, ami könnyen lehet, hogy idővel albummá duzzad, és akkor hétszentség, hogy semmi sem menti meg az otthonát a pusztulástól.

Minap akkorát bugiztam a Holiday Ghosts klasszikus c86/twee pop alapokon nyugvó, karibi gitárokkal kacérkodó vadiúj dalára, hogy fél lábbal már az alsó szomszéd csillárját rugdostam. Ha a február 15-én megjelenő West Bay Playroom-on végig hasonló lesz a színvonal, asszem kereshet  egy kőművest, mert tuti, hogy a fejére bontom a mennyezetet.