MÁJUS 15.
A dátum, amikor napvilágot lát a Quickies című új Magnetic Fields lemez, ami elképzelhető, hogy újra a szintisebbik oldalukról fog tanúbizonyságot tenni. Persze az sem kizárt, hogy ez lesz az egyetlen ilyen típusú dal a albumon. Egy hónap múlva kiderül.
Vagy épp fordítva. Nézőpont kérdése csupán, mert szerény véleményem szerint a shoegaze alapokon nyugvó fura pop, épp olyan izgalmasan hangzik, mint a furapopos cipőbámulás. Pláne ha az énektémák egy angyal hangú szintis lánytól és egy mélyen bugó hímtől származnak.
Elvileg március 20-án kellett volna napvilágot látnia a csilingelő gitár pop és a fülcsiklandozó post-punk határán egyensúlyozó Sachet új nagylemezének, de még mindig csak a már korábban közzétett két dal streamelhető. A zenekar facebook oldala szerint az Lp gyártása már folyamatban van, digitálisan azonban továbbra sem érhető el. Felőlem amúgy Edison hengeren is megjelenhet, csak jöjjön már könyörgöm!!!!
Kinks, Who és Simon and Garfunkel rajongók nagyon figyeljetek oda chicago legdallamosabb emlőseire, mert power pop köntösben ugyan, de mindhárom zenekar munkássága visszaköszön a dalaikból.
Első körben arra gondoltam, hogy egy szívet melengető, bűbájos dallal próbálom rávenni a koronavírust arra, hogy hagyja abba az értelmetlen pusztítást, de rájöttem, hogy szép szóval tutira nem mennék semmire, ezért úgy döntöttem, hogy ezzel a minap megjelent, Helmetet idéző, zajos varacsk metál lemezzel küldöm el a pokol kénköves picsájába.
Ha valaki egy feltúrbózott új Talking Heads lemezre vágyik, mindenképpen figyeljen oda a montreáli Potteryre, mert könnyen lehet, hogy a bolondok napján megjelenő első nagylemezük erre a tematikára fog épülni.
Ahogy napvilágot látott az új
Hogy a délnyugat-ausztráliai nagyváros összes lakója bezárkózott a lakásába, mert a szóbanforgó szarveremből újra előmászott az ország egyik legőrültebb post- punk bandája, élükön
Egyik éjjel azt álmodtam, hogy puszta kézzel beledöngöltem a Hármashatár-hegyet a Dunába. Mindez valószínűleg annak köszönhető, hogy napok óta az Acrylicks új lemezét hallgatom, ami legalább annyira erőszakos és apokaliptikus, mint egy Cormac McCarthy regény. Néha már éber állapotban is úgy érzem, hogy képes lennék erre a nem mindennapi mutatványra, mert minél többet hallgatom, annál nagyobbnak érzem a bicepszemet.