Gyereknapi meglepi mese a mindig zabálnivaló mini cousinomnak, a The Crystals bomba slágerével.

Ezzel a mondattal indította legújabb dalának beharangozóját Finnország elsőszámú dili-pop királynője. Aztán gyorsan hozzátette zárójelben, hogy ez is csak egy popdal, nehogy valaki azt higgye, hogy hirtelen átnyergelt a deep house-ra. Ettől függetlenül picit félve füleltem bele, de már rögtön az elején kiderült, hogy felesleges volt berezelnem. A Topsipuikolla aivoon egy remekbeszabott electropop sláger, amiből egyáltalán nem hiányoznak az élő hangszerek.

Este 8-tól amúgy elképzelhető, hogy kapunk még némi ízelítőt Disco-Litku világából. A művésznő ugyanis online koncert  ad Tamperéből.

Bár a minap Slodó kartárssal elég jól kiveséztük a The Chats-et promótáló posztom kapcsán az ausztrál punk zenekarokat, tudni kell, hogy a koalák földjén nem csak rusnya punkok, vérszomjas noise rockerek és csilingelő gitárpopperek ontják magukból a jobbnál jobb lemezeket, hanem a csajközpontú bájos post-punk zenekarok is. Idén eddig három ilyen szeretnivalóság is napvilágot látott már, és ki tudja hányat hoz még a következő félév.

Végre nekünk is van egy szónikus melankóliába hajló, szörfös psych rock zenekarunk, akikből a punkos vehemencia sem hiányzik. Hogy kik alkotják a bandát, azt valószínűleg csak Németh Zsófi (Piresian Beach) tudja (az új Ep legtöbb dalában ő vokálozik), de mit számít ez? Én még a nevüket sem tudom rendesen lefordítani. A lényeg az, hogy itt vannak. A hat számot felölelő Garden of Delusions pedig egy tök jó lemez lett.

Na jó, nyilván nem, de amikor ráeszméltem, hogy Jeff Rosenstock mindenféle előzetes bejelentés nélkül kiadott egy új lemezt  - EGY KURVA JÓ LEMEZT!!!! - , ami ráadásul ingyen letölthető a művészúr kiadójának weboldaláról, kb úgy éreztem magam, mintha a göteborgi szépség cirógatására nyitottam volna ki a csipáimat.

Ennél szakszerűbben asszem képtelenség megidézni a 80-as éveket. Kb mintha egy klasszik feka vígjáték zenéje ötvöződne egy szexi szaxis post-punk csürhe mekegésével.

Minden évben van egy aktuális "punk" zenekar, akikért tökre odavan az indie média. Nekem ezek valahogy sosem jöttek be. A nagy részük legalábbis biztos nem. Például egyetlen White Lung, Protomartyr vagy Iceage lemezt sem sikerült még végighallgatnom. És nem azért, mert ha bedőlök a hype-nak, porig rombolom az obskúrus bandák imádatán alapuló imidzsemet. Egyszerűen nem tetszenek és kész. Néha persze nálam is megtörik a jég. Idén az ausztrál The Chats-től harsog az összes "mérvadó" muzik magazin. A Q-tól, a Kerrangon át, a Mohoig mindenki odákat zeng róluk. Ráadásul olyan sztárok csípik őket, mint Iggy Pop, Josh Homme vagy Dave Grohl. És most már is, mert ez a végtelenül egyszerű, viccesen prosztó, garázsolós kocsma punk engem is totál levett a lábamról.

hogy kész az új Dinosaur Jr. lemez. Én azt sem tudtam, hogy tervben van, de ez legyen az én bajom. A megjelenés dátuma egyelőre titkos, az egyik dal akkusztikus variánsa azonban már fülügyre vehető.

FRIED e/M: 80-as éveket idéző, klasszikus amcsi fogkirugdalós punk a’la Germs, Zero Boys, Crucifucks, Angry Samoans, stb... Nagyon dühös leszel a végére.

A Jóisten áldja meg Paszeternák Károlyt és a Légköri jelenségeket, bárki áll is a project mögött. Amióta Söcsö szembesített velük, egyfolytában röhögök. Ilyen buggyant, szintis zizi poppal, avagy "háztartási eszközös kretén rockkal, általában Johnny Sick Youtube csatornáján szoktam összefutni, de hála az égnek megszületett a magyar változat is, olyan csodálatos dalcímekkel, mint például HÚS SAPKA, UNIVERZÁLIS PUSZTÍTÓSZER, NAGY BÜDÖS VÍZ stb... Őrület baszki!!!! Kurvára a rajongójuk lettem!!!