Asszem néha mégis fogok filmes posztokat nyomatni, mert miért is ne, pláne ha közük van a zenéhez. 

A Juno egy nagyszájú, vagány kiscsaj (Ellen Page) és egy tesze-tosza félénk srác (Michael Cera) csodálatos felnövéstörténete, melynek alapját egy "véletlen baleset" eredményeként   bekövetkező terhesség adja. Juno nem akarja elvetetni a gyereket, ezért pótszülők után néz, akiket hamar meg is talál Jennifer Garner és Jason Bateman személyében. Aztán persze jön a megbánás, a lelkiismeretfurdalás, a szerelmi adok-kapok, a végén pedig a... Na de ezt már nem árulom el. Jóllehet az alapsztori nem túl eredeti, mégsem lehet az alkotókat lerágott csont szindromával vádolni, mert az imádnivaló párbeszédek, a megannyi popkulturális utalás és a fantasztikus zene (Kinks, Moldy Peaches, Belle and Sebastian, Sonic Youth, Velvet Underground, Buddy Holly, Cat Power stb...) olyan elképesztő hangulattal ruházza fel, amitől az összes klisé elhalványul.

Ha unod már a manapság egyre nagyobb teret nyerő kínosan béna romkomokat és egy keserédes, szellemes, csupaszív produkcióra vágysz, ami után széles mosollyal és szuper jó kedvvel állsz fel, akkor a Juno a TE filmed.

Legutóbbi posztjában 50 db Of Montreal által feldolgozott dalt publikált a  You Ain't No Picasso blog. A lista rendkívül színes. Van rajta Beatles, Rolling Stones, Who, Kinks, Misfits, Buzzcocks, Blondie, Talking Heads, David Bowie, Led Zeppelin, Brian Eno és Prince. Mai előadók közül pedig Shins, MIA, Love Is All és Apples in Stereo, csak hogy a legnagyobbakat említsem. Őszintén szólva engem ez jobban lázba hozott, mint egy új sorlemez, mert amúgy nem igazán vagyok oda értük. Feldolgozások tekintetében azonban nagyon rendben vannak.

Március 18-án új lemezzel jelentkezik J Mascis stonerbe hajló, pszichedelikus rock bandája a Witch. A Paralyzed című kiadvány a Tee Pee Records gondozásában fog megjelenni.

Ha minden igaz Április 14-én végre napvilágot lát a Portishead Third  című 3. nagylemeze az Island Records gondozásában. 11 dal fog helyet kapni rajta és 49 perc 13 másodperc hosszú lesz.

Nagyon durva élményben lehet része annak, aki március 10-én ellátogat a Merlinbe. Hazánkba látogat ugyanis David Yow, a The Jesus Lizard egykori feje, új zenekarával, a Qui-vel. Hogy mire lehet számítani? Rengeteg zajra és vegytiszta parasztkodásra. Íme egy kis ízelítő a zenekar fellépéseiből.

Különös hír látott napvilágot. Thurston Moore, a Sonic Youth énekes-gitárosa művészi pornóhoz írt zenét. A film címe Extra Action, a rendezője pedig az a Richard Kern, aki a 80-as években hódított különös, bizarr alkotásaival. Az ő nevéhez fűződik a szónikusok Death Valley '69 című számának megfilmesítése, de dolgozott többek között a Breeders-szel és a Killdozer-rel is.

Egy japán gimnáziumi csaj rock banda épp hogy megalakul, máris a feolszlás szélére kerül, egy törrött ujj és a tagok közti állandó konfliktus  miatt. A lányok azonban nem adják fel. Egyetlen cél lobog a szemük előtt: fellépni a közelgő iskolai rock fesztiválon. Éppen ezért sürgősen kell találniuk egy énekest és egy gitárost. Hamar rá is akadnak mindkettőre, a probléma csak az, hogy a vokalistának kiszemelt koreai leányzó nem hogy énekelni nem tud, a nyelvet is alig beszéli. Másikuk pedig eredetileg billentyűs volt és életében nem fogott még gitárt a kezében. Ez persze nem lehet akadály, belevaló csajok ők, úgyhogy nekivágnak a feladatnak. Folyamatos próbák következnek. Először csak otthon egyedül, aztán a suli próbatermében közösen. Zenekarukat Paran Maum-ra keresztelik és egy klasszikus japán pop punk banda, a The Blue Hearts dalait kezdik gyakorolni rendületlenül. Hogy sikerül-e végül megvalósítaniuk az álmukat, azt nem árulom el. Nézzétek meg és kiderül. 

Még csak egyszer hallgattam meg, úgyhogy  perpillanat nem mennék bele egy mélyenszántó elemzésbe, néhány sort azonban muszáj írnom róla.

Az fix, hogy a 2005-ös Face the Truth-nál jóval nehezebb darabbal van dolgunk. A 3-4 perces dalok helyett az epikusabb opuszok kerültek előtérbe, és feltünően nagy hangsúly lett fektetve a perceken át tartó instrumentális részekre. Ezek imitt-amott csendesek és visszafogottak, máskor viszont őrült zajongásba csapnak át. Első körben leginkább a Pig Lib-hez tudnám hasonlítani. Egyelőre ennyi, mert nem akarok hülyeségeket beszélni.