Termézetesen az idei Titanic-on is lesz Zene mindegykinek szekció. Ennek így önmagában véve marhára örülünk, de ha megnézzük a felhozatalt, ajkunk görbületi íve bizony könnyen 180 fokos fordulatot vethet. Mondom ezt én, ami persze nem jelent semmit, mert ha valaki odavan a germán technóért, hatalmas Gogol Bordello rajongó, vagy sunyiban operába jár, esetleg tiszteletét tette valamikor a los angelesi Largo-ban, vagy rendszeres látogatója a Roskilde fesztiválnak, és nosztalgiázni szeretne egy kicsit, annak bizonyára remek szórakozást ígér az idei szemle.

Én asszem maradok a játékfilmeknél, mert számomra sokkal több izgalmat rejt pl. a Tajtékos napok szakosztály.

 Gun Oufit - Dim Ligh

Őrület, hogy mindjárt itt az április és még nem született idén olyan lemez, ami minden porcikájában kiváló. Na de türelem, rózsát terem, vagy mi a franc, mert végül csak megérkezett.

Mármint az őt megformáló Michael Cera. Méghozá egy mostanában készülő képregény adaptációban, melynek az lesz a címe, hogy Scott Pilgrim vs. The World. Ok ez így önmagában nem nagy kunszt, hiszen rockolt ő már a Juno-ban és a Nick And Norah's Infinite Playlist-ben is, csakhogy most komolyabb a helyzet egy átlagos filmes dalolászásnál, mivel  a Sex Bob-Omb fantázianevű formációnak az a Nigel Godrich  lesz a producere, aki korábban olyan bandák mellett segédkezett, mint a Pavement, a Ride, a Radiohead, Beck vagy a Sparks.

Két év után végre itt az új Bombettes kislemez. És örömmel jelentem, hogy ezúttal sem okoztak csalódást a csajok. Maradtak a catchy power pop/punk dalok (ahogy a művelt angol zenebuzi mondaná), és a feminista, tökön szúrlak, ha nem vigyázol attitűd. Igaz most talán nem sikerült akkora slágereket írniuk, mint az I Wanna, vagy The Thief, viszont pimaszabbak, mint valaha. Úgyhogy azt hiszem, a magam részéről továbbra sem mernék kötözködni velük, mert úgyis én húznám a rövidebbet. 

Pillanatnyilag még csak egy brit fesztivál van konfirmálva, de hamarosan közhirré teszik a  túra többi állomását is. Bízzunk benne, hogy minél közelebb merészkednek kishazánkhoz. Én személy szerint kurva szívesen újraélném ezeket pillanatokat!!!

Mostanában rengeteg olyan bandával hozzott össze a sors, akik fennállásuk alatt egyetlen kislemezt voltak képesek kipréselni magukból. Azok viszont olyan  szinten szuprazseniálisak, hogy egy fogalmam sincs meddig tartó sorozaton belül muszáj néhányat megosztanom veletek.

Kezdjük mindjárt az egyik legjóságosabb darabbal.

Cigarettes - Gimme Cigarettes

1979-ben négy mókás kedvű los angeles-i tinédzser a fejébe vette, hogy kicsit megtréfálja a zeneipart. És láss csodát, ez a parányi gag olyan jól sült el, hogy a fent látható kiadvány hosszú éveken át úgy élt a köztudatban, mint az akkoriban igencsak menő Sparks névre hallgató glam pop csapat álnéven kiadott produktuma. Na de aztán lehullt a lepel, és kiderült, hogy csupán a Fear gitárosának Philo Cramernek és az ő ütődött haverjainak a jópofizásáról van szó. Komolyan mondom ez az egyik legviccesebb átverés, amit valaha hallottam. A címadó dal tényleg egy az egyben olyan, mintha a Mael tesók írták volna. A B-oldalon található Oh! Oh! Oh! előtt pedig azt hiszem, hogy maga a nagy David Byrne is fejet hajtana. Talán meg is tette valamikor...

Április 28-án tök jó lesz nekünk. Méghozzá azért, mert a Matador Records jóvoltából hallgathatóvá válik a szónikusok június 9-én megjelenő The Eternal című nagylemeze. Addig is itt egy 2 és fél perces gyurmaféleség a dalokból. ROCK!!!

Rám nézve legalábbis mindenképpen az, hogy én, mint a leánypop legnagyobb hazai tisztelője, néhány nappal ezelőttig mit sem tudtam a Pussywillows létezéséről. Alapvetően nem lenne ez olyan nagy bűn, hiszen annyi csajbandával áldotta meg a jóisten a világot, hogy simán akadhat köztük egy-kettő, melyek létezése számomra is ismeretlen. Sajnos azonban az a nagy büdös helyzet, hogy April March első zenekaráról van szó, így hiába fogom a lapátomat és ások vele a végtelenségig, ezt az alulmüveltségemből fakadó rettenetes szégyent soha a büdös életben nem fogom tudni lemosni magamról.

"When I finally got to see them live, I was transformed into a hysterical nine-year-old girl at a Beatles concert."

KURT COBAIN

Az a hír járja, hogy újra összeáll a 90-es évek legeslegkiválóbb skapunkreggaehiphop csapata a Sublime. Íme az új felállás:

A videót elnézve azért vannak fenntartásaim az ötlettel kapcsolatban. Szegény megboldogult Bradley Nowell pótlása nem egyszerű feladat, és hát a csaj sem egy kiköpött Gwen Stefanie. Arról nem beszélve, hogy a drágaságos Lou Dog is borzasztóan hiányozna a színpadról. No de mindegy, meglátjuk mi sül ki a dologból...

Sublime - 40oz. to Freedom