Ami továbbra is egymerő gyűlőlet és penetra, ámbár mégis csupa csoda.

Elképesztően nagy a valószínűsége annak, hogy a 2012-es év is a Dirtnap Records által istápolt pop punk zenekarokról fog szólni a macinál. Olyan mennyiségű lemez várható ugyanis idén, hogy az valami elképesztő. A képen látható montreáli Sonic Avenues, Televison Youth című második nagylemeze például máris fülügyrevehető a punknews jóvoltából. Ezen kívül a White Wires, a Mean Jeans, a Mind Spiders és a Guantanamo Baywatch is ígéretet tett egy vadiúj hanghordozó eljövetelére.

Sajnálom, de minden olyan csajcsapatról köteles vagyok említést tenni, amelyről egy kicsit is süt a 60-as évek. Még akkor is, ha nem minden esetben tökéletes a végeredmény.

Diehard néven zenekart alapítani egyszerre szánalmas, vérlázító és nevetséges. Abban az esetben azonban, ha mindez olyan szenzációs ötletekkel párosul, mint ami például a képen látható new york-i kvartett kobakjából kipattant, szó nélkül megbocsátható.

Ráadásul a saját dalaik is teljesen rendben vannak. Amolyan Superchunk-ba csomagolt takaros "Rentals rock-ot" játszanak, ami lássuk be, eleve nem lehet elbaltázott dolog.

Kösz Sörcsőr!!!

                A kiwire azért dobtam ki őket, mert bár ausztrálok, módfelett érzik a The Clean-t. A macin pedig azért muszáj helyet szorítanom nekik, mert a Beat Happenning-gel is rendkívül szoros kapcsolatotban állnak.

Woollen Kits - I Love You

Ez a magát minden bizonnyal egy Black Flag számról elnevező austin-i post-punk horda olyan, mint egy rémálom. Mint a legrohadtabb rémálom, amiben egy eszelős masiniszta átal irányított tehervonat elől menekülsz. Kitérni persze egyik irányba sem tudsz, csak rohansz nyílegyenesen a sínek között, amíg a lábaid bírják. Aztán egyszercsak elfáradsz, a vasparipa utolér és még a szart is kipaszírozza belőled. Ekkor felébredsz, egy pillanatra megnyugszol, majd visszaalszol és a borzalom folytatódik tovább. Fekszel a sínek között nem túl szép látványt nyújtva, a zakatolás és a mozdonyvezető ijesztő óbégatása pedig ahelyett hogy távolodna, egyre csak erősödik, mert a vonat rükvercbe kapcsol és ismét feléd tart, hogy biztos ami biztos alapon még egyszer megmaszírozza a hátadat.

Spray Paint - Pro Knife

*Az illusztrációként használt kép nem egy rettenetes balesetet ábrázol, hanem néhány degenerált orosz tinédzser agymenését, amit egyébkánt túléltek.

Hogy a 2012-es év tényleg a testvéri szeretet jegyében telik-e el, azt pillanatnyilag még nem tudom (habár a jelek egyre inkább erre utalnak), abban azonban sajnos egészen biztos vagyok, hogy ez a bűbájos riverside-i ikerpár egy kicsit alulmúlta a várakozásaimat, mert hiába van telis tele az új lemez 60-as évekbeli utalásokkal, ha túlságosan hosszúak a dalok és nincs meg bennük a kellő slágerpotenciál. Totális csalódásról azért persze szó sincsen, mert bőven akadnak rajta kiemelkedően szép pillanatok, csak egy kicsit lehetne egységesebb a színvonal. Itt van példának okáért az I Will Love You című Doo-Wop csoda, ami a maga két és fél percével úgy tökéletes, ahogy van. Ugyanakkor a lemezt záró Worryhead-nek pontosan a felénél kéne befejeződnie. Teljesen felesleges volt Lilly Allen-es énektémákkal tovább húzni, az albumon amúgy többször is visszaköszönő latinos motívumokról nem is beszélve. A Pickin' Daisies country rockjára meg aztán pláne nem volt semmi szükség. Ettől függetlenül én azért bármikor szívesen eregetnék velük madártollakat a Normafánál.

Summer Twins - I Will Love You

Lightships néven "szóló" projectbe kezdett Gerard Love, a Teenage Fanclub basszerosa. A nemrégiben éltre keltett formációban olyan nagyságok segédkeznek, mint Brendan O'Hare (ős-Teenage Fanclub), Dave McGowan (új-Teenage Fanclub), Tom Crossley (The Pastels), valamint Bob Kildea (Belle & Sebastian). Az április 2-án megjelenő Electric Cables című debütlemezt beharangozó dal arra enged következtetni, hogy a végeredmény az anyazenekar legszentimentálisabb pillanatainál is könnyfakasztóbb lesz.

Az a helyzet szivi, hogy pillanatnyilag nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a kislemezzel. Hol a fenében vannak az ilyen és ehhez hasonló dalok...??? Na mindegy, ettől függetlenül azért közhírré teszem, mert baromira nem én lennék, ha nem így tennék.

Az új Tennis lemez annyira semmitmondó, jellegtelen és unalmas, hogy szerény véleményem szerint az lesz a legjobb, ha meg sem hallgatjátok. Ugyanakkor - ha már egyszer megint a fiú/lány párosoknál tartunk - kiszivárgott egy dal a san francisco-i, Larimer tesókat tömörítő Eux Autres, február 28-án megjelenő Sun Is Sunk című minilemezéről, ami kedves, aranyos, a franciától az angolszászig telis tele van 60-as évekbeli csaj pop utalásokkal és szinte biztos vagyok benne, hogy egy tengerparti garázsban rögzítették.