Kedves barna lány pettyes ruhában, egy pazar skót parkban sétálgatva, lágyan recsegő gitár akkordokra nagyívű énekdallamokat varázsol. Jó éjszakát mindenkinek!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Mi mással indíthatnánk ezt a csodás őszi napot, mint egy szerfelett pompás pop punk lemezzel, aminek naná, hogy Mark Ryan a mozgatórugója. Hát persze hogy ő, ki más! Huh, igencsak megnyugodtam most, mert őszintén szólva kezdtem picit aggódni, hogy olyannyira belemerült a szerény véleményem szerint továbbra is irtó fura Mind Spiders dalok írásába, hogy elfelejtette mindazt, amit a  Marked Men-nel művelt. Felesleges volt pánikba esni, mert a Radioactivity öncímű bemutatkozása elejétől a végéig olyan, mint bármelyik klasszikus Mark Ryan dalcsokor, azzal az apró különbséggel, hogy jelen esetben akkora a sláger arzenál, hogy a pop már-már felükerekedik a punkon.

A kellő pop érzékenységgel megáldott post punk zenekarok is tudnak olyan remekbe szabottak lenni, mint a műfaj ijesztő képviselői. Lásd például Parquet Courts, vagy a fent látható és alant audiovizuálható ausztrál Constant Mongrel.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              mert ha minden szép és jó volna, reggelente tuti hogy a The Knack a Squeeze, Paul Collins és a Costello típusú Elvis bűvöletében élő, The Solicitors Back Of My Hand-je üvöltene minden rádióállomásról, miközben te az álmossággal vívnál élet-halál tusát. A tv csatornák pedig naponta legalább tízszer lőnék adásba a Quicksand videóklippjét. És egészen biztos hogy a Pretty Penny-t pörgetné a DJ abban a pillanatban, amikor észrevennéd a tökéletes lányt egy szuper jó buliban.

                                                                                                         Nyugi, nem a Bibliából fogok idézgetni. Ez itt kérem a soron következő Throwing Muses kiadvány címe, ami nem holmi sztenderd sorlemez lesz ám, hanem valami olyasmi, mint Kristin Hersh 2010-es Crooked című alkotása. Ergo a Purgatory/Paradise-hoz is tartozni fog egy könyv. A hanghordozón, pedig   - most figyeljetek!!! - 32 dal fog helyet kapni!!! Íme az egyik.

Ja és képzeljétek, az imént vettem észre, hogy a tavaly előtti ghent-i koncerten rögzített videóim közül az egyik kikerült a zenekar hivatalos weboldalára. Ennél nagyobb elismerés nekem aszem nem kell senkitől. Húúú, most oly mértékben dagad a májam, hogy jól meg is nézetem veletek a művemet.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Ezzel a végtelenül kedves, bűbájjal teli ausztrál zenekarral üdvözöllek, édes egyetlen tündér drága ŐSZöm, amiért végre valahára ismét beköszöntöttél.

Ha a Protokids-szel kapcsolatban azt mondtam, hogy úgy ontják magukból a tiszavirág életű belfasti szcéna rigmusait, mintha a Good Vibrations kiadó (The Undertones, Protex, Rudi stb...) puttonyából pottyantak volna a világra, akkor a The #1s esetében nem is tudom miként fogalmazzak, mert náluk ha lehet, még durvább az analógia. Ráadásul ők tényleg írek. Igaz nem északi típusúak, de ez most kb majdnem mindegy, lévén hogy popzenéről van szó, nem pedig politikáról.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Azt a dilit, amit a Funeral Cone művel, Geza X sem csinálhatná jobban. Szinte harapni lehet az analógiát. A különbség csupán annyi, hogy a szóban forgó zenekar esetében az eszeveszett punk zsivatolást nem flúgos szaxofon szólók színesítik, hanem szuper pajkos szinti futamok.

                                                                                                            Lassan de biztosan törvényszerűvé válik, hogy a "kiöregedett" rocksztárok tinicsapatokba tömörülve próbálnak újra érvényt szerezni maguknak. Patty Schemel a Hole egykori dobosa például már igazi milfnek számít a pop szakmában és a mai napig aktívan muzsikál, zenésztársai azonban hogyhogy nem akár a lányai is lehetnének. Név szerint Ali Koehler-ről (Vivian Girls, Best Coast) és Jennifer Prince-ről (La Sera) van szó, a hölgyek alkotta trió pedig Upset névre hallgat. Ami pediglen a zenét illeti. Hááát, ismét csak a Swearin'-nel tudok példálózni, mert ők is a 90-es évekbeli indie rock és a pop punk mezején szeretnek leginkább viháncolni. Nyilván az sem véletlen, hogy az október 29-én napvilágot látó debütlemezüket Kyle Gilbride keverte.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Tudom, hogy a post-punk elméletileg ilyen borús rezignált műfaj, de ha elragadóan bájos lányok művelik, akkor valahogy a végeredmény is mindig olyan lesz. A brooklyni Household 2011-es bemutatkozó lemeze például simán tüneményesebb volt az év legtöbb twee pop kiadványánál. Idén pedig... Hááát asszem pont ugyanaz lesz a helyzet, mint két éve. A következő ep-t beharangozó dal legalábbis erre enged következtetni.