Mick Trouble egy 1963-ban született londoni manus, aki a 80-as évek elején felvett egy négy számos post-punk lemezt, ami csak idén került kiadásra, mert idő közben valahogy elkeveredett.  Lényegét tekintve kb így hangzott az It's The Mick Trouble című ep hivatalos promója. Aztán kiderült, hogy a szóban forgó hanghordozó mögött valójában egy jelenleg is aktív New York-i zenész, Jed Smith áll. A korai Swell Maps / Television Personalities cslingelő post-punkját idéző kiadvány pedig idei.

Ha úgy érzed, hogy még a borravalónál is sikerült jobban lemaradnod valamiről, és hangot szeretnél adni eme szörnyűségnek, akkor csak annyit mondj, hogy lecsúsztam róla, mint stereómaci a 2016-os Kristin Hersh lemezről.

Ha csíped a The World őrült szaxofon szólókkal teletűzdelt hisztérikus no wave-be oltott post punkját, a French Vanilla bemutatkozó lemeze is szerfelett kedvedre való lesz.

Óriási meglepetésként ért, hogy a Comet Gain-es Phil Sutton által vezetett, földrajzilag amerikai, zeneileg azonban nagyon brit (és egy kicsit új-zélandi) Pale Lights a novemberi ep után egy nagylemezzel is előrukkolt idén. A The Stars Seemed Brighter című kiadvány December 15-én látott napvilágot és épp oly csodálatosan idézi a 80-as, 90-es évek csilingelő gitár popját, mint 2014-es elődje.

Tim Darcy valószínűleg rájött, hogy Ought névre hallgató együttesével sosem fogja tudni magát belopni a szívembe, ezért készített egy szólólemezt, ami az imitt-amott felbukkanó öncélú  zajongást leszámítva leginkább a Neutral Milk Hotel által  tökélyre vitt folkos indie rockból táplákozik. A 11 számot átölelő Saturday Night című kiadvány Február 17-én (tudom, kicsit későn ébredtem) látott napvilágot a Jagjaguwar kiadónál.

Jövő januárban új lemezzel tér vissza a Boat / Math and Physics Club tagok alkotta Unlikely Friends. Íme az első (90-es indie rockban lubickoló) dal a Crooked Numbers című korongról.

Anna McClellan új dala tisztára olyan, mintha Lily Allen pottyantotta volna ki magából 8 sör után. És ezt most nem pejoratíve mondom. De nem ám,  mert ez így, ebben a formában zseniális!

A Beach Boys és a Best Coast nevében mindenkinek csokihegyekben gazdag Joulupukkit kívánok!

Szégyen, nem szégyen, a Real Numbers tavalyi nagylemezes debütálása úgy elhúzott mellettem, hogy észre sem vettem. Pedig illett volna képben lennem, mert baromira csípem a c86-os életérzést. Jóllehet a Real Numbers esetében csupán felelevenítésről beszélhetünk. A lényegen azonban ez mit sem változtat, mert a Worldless Wonder dalairól a kutya sem mondaná meg, hogy nem a 80-as évek idusán íródtak.

Rusnya időhöz, rusnya zene dukál. Mondjuk valami ijesztő, disztópikus post-punk. A perth-i Cold Meat minap megjelent új kislemeze szerintem pont ilyen.