Itt egy krapek, aki annyira jól utánozza Doug Martsch-ot, hogy akár a dublőre is lehetne. Amúgy David Haynes a becsületes neve és Jim Shorts néven pengeti a húrokat. Az alábbi dal pedig az április 6-án napvilágot látó új nagylemezének az előhírnöke.
Képtelen vagyok dűlőre jutni az ügyben, hogy az új Belly lemezt várom-e jobban, vagy a tavaszt. A legszuperebb nyilván az lenne, ha mostanra mindkettő megérkezett volna. Holmi ízelítőkkel ugyanis már baromira nem érem be.
Máskülönben ez az egyik legtutibb dal, ami idén a hallójárataim közé került. Számomra ilyen a vegytiszta popzene. Bárhogy fülelem, perfktikus.
4 évvel a nagyszerű Recovery után, itt az új lemez, ami ugyan csak 3 dalból áll, de az mind fantastico. Avengers, Radio Birdman és Saints fanoknak marhára kötelező!!!
Akik a valóságban inkább csak kisfiúk, de ez most mindegy. A lényeg az, hogy Tulipániában a skacoknak épp olyan jól megy a zajos post-punkolás, mint a csajoknak.
Avagy íme a klaszikus power popban utazó Murph & The Gazorpos februárban megjelent harmadik középlemeze, melynek címe: Too Scared To Rock 'N' Roll. Főszerepben: Charlie Murphy, a Freak Genes-ből.
Május 18-án jön a negyedik SPORTS lemez, amit immáron Remember Sports néven fognak megjelentetni. Hogy miért? Ezért. Én a magam részéről nem estem kétségbe a névváltoztatástól. Felőlem aztán verébszarnak is hívhatják magukat, akkor is csípni fogom őket. Feltéve, hogy a Slow Buzz című kiadvány végig olyan klassz lesz, mint a beharangozó dal.
Irtó nehéz megmondani, hogy a Those Unfortunates valójában milyen stílust képvisel. Van, hogy kicsit post-punkosra veszik a figurát. Máskor Belle & Sebastiant idéző csilingelő gitárpopban utaznak. Néha Syd Barrett bővkörében ténykednek, vagy indie folk mámorban úsznak. De olyan is előfordul - és talán ez a legdurvább - hogy mindezt egybegyúrják.
Közeleg a 2-es számú Lithics lemez, ami az alábbi dal alapján pont olyan lesz, mint az előző. Motyogós, zakatoló, csajos post-punk a 80-as évekből.
The Breeders + Sonic Youth + Speedy Ortiz = Melkbelly. Most mit mondjak... Lehet olyat csinálni, hogy utolag változtatok az év végi listámon? Mert ha igen, akkor a Nothing Valley-t fiksz, hogy odabiggyesztem.
Egyébiránt a zenekar frontasszonya, Miranda Winters úgy gondolta, hogy szólóban is kipróbálja magát. És milyen jól tette!!! Picit finomított a tematikán, és egyszál gityós, bájos fuzz pop dalokat kezdett írni.
Arról, hogy Evan Dando mily nagyszerű dalszerző, illetve hogy mekkora nőcsábász már baromi sokat regélt a magyar internet. Két kiváló ausztrál alkotótársáról azonban kb semmit sem fabulázott idáig a hazai világháló. Ami lássuk be elég nagy baj, mert Tom Morgan és Nick Dalton nélkül valószínűleg sosem született volna meg az It's a Shame About Ray-től datálható klasszikus Lemonheads hangzás. Máris mutatom miért.
A 84-ben alakult Plunderers, Nick Dalton első zenekara volt.
Tom Morgan a 91-es születésű Smudge színeiben kezdte zenei pályafutását.
Majd kétszer is kollaborált Daltonnal.
Néha azért a csajok is besegítettek nekik.
92-ben pedig jött a haverkodás Dandoval, ami több mint egy tucat közösen írt slágert eredményezett.
Olyan is előfordult, hogy a vállvetve írt dalokat egymástól függetlenül is megjelentették.
Végül pedig íme a mesterhármas karöltve, egy ausztrál koncert ráadás blokkjában.