Május 25-én minden rágógumi punk és japán képregény pop rajongó ujjongani fog az örömtől, mert jön az új Peach Kelli Pop lemez, aminek a korábbiakkal ellentétben címe is lesz. Mégpediglen az, hogy Gentle Leader. A nyitódal alant streamelhető.
A Geelongi Vintage Crop nem először bizonyítja, hogy óriási érzeke van a post-punkhoz. Már a tavalyi debütlemezükön is remekül hozták a műfaj karcosabb változatának sajátosságait. Idén pedig rátettek még egy lapáttal. Uránium Club drukkereknek kötelező!
Avagy egy csipetnyi skandináv csoda, melynek rövid de lényegretörő definíciója a következő:
Boys: elragadó, ábrándos angyal pop Svédországból, ami a nevével ellentétben kicsit sem férfias, lévén hogy egy 22 éves umeå-i hölgy, Nora Karlsson a projekt kivitelezője.
Az első nagylemez sajnos még majdnem egy hónapot várat magára. 3 dal azonban már most fülügyrevehető a Rest in Peace című korongról.
ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS, ÚJ WIMPS!!!!!!
Górcső alá véve kedvenc portékáikat, írtak 23 reklám dalocskát (Jingle), Ily módon egy rakás müzli, csoki, étteremlánc stb... kapott új szignált. Mindezt természetesen lemezre is rögzítették, ami február 16-án jelent meg a Fat Wreck-nél.
Fátyolgityós, csajcentrikus álom popból idén sem lesz hiány az fiksz. Lásd Belly, Hatchie, Boys, Beach House, vagy itt van példának okáért a shoegaze felé hajló, Samira Winter által vezényelt Winter, akiknek nemrég megjelent Ethereality című második nagylemeze épp oly sejtelmes és bájos, mint a poszthoz csatolt fotó.
15 évnyi indie rockolás és 7 nagyszerű nagylemez után örök álomra szenderült a nullás és a tizes évek egyik legnagyszerűbb zenekara, a Thermals. A banda, amitől újra meg újra tinédzsernek érezhettem magam és akiknél szerethetőbben senki sem tudta az ember nyakába zúdítani a világ problémáit. Viszlát, és kösz a halakat dalokat, mondhatnám egy pompázatos regény címét idézve, de mielőtt végleg elbúcsúznánk tőlük, rójuk le hódolatunkat előttük. A hallgatás az ő esetükben nem lenne túl stílszerű, ezért azt javaslom, hogy 1 perces néma csend helyett, kronológiai sorrendben, albumonként 1-1 dallal és 22 percnyi intenzív ugrabugrálással tisztelegjünk a munkásságuk előtt.
Mérges ámerikai señoriták
Germán popperek
Talján glammerek
Japó style
Ausztrál macska visongás
Már a Go Violets-ben és Babaganoüj-ben is baromire csíptelek (Ruby-val együtt természetesen, akit még az ausztrál Pipettes-ként aposztrofált Johnny and The Fembots-ból ismerek). Most viszont hogy Hatchie néven szólóban is kipróbáltad magad, egyenesen imádlak. Te pedig, ha jól sejtem a Cocteau Twins és a Sundays iránt érzel hasonlóképpen. Kétség sem férhet hozzá, hogy óriási hatással voltak rád. Hálás köszi az eddigi dalokért! Epekedve várom az debütlemezt.
Hamvas punk csikó koromban annyit hallgattam a Dirty Sanches-t és a Death Alley-t a Zekétől, hogy kicsit sem csodálkoztam volna, ha a dobhártyáim beadják a kulcsot a folymatos tuka-tukától. Azóta eltelt majd 20 év, én pedig úgy megfeledkeztem róluk, hogy azt sem tudtam léteznek-e még egyáltalán. Minap azonban, amikor a Kisvábhegy oldalában tekeregve a Zeke utcát is keresztezte az utam, eszembe jutott, hogy utána nézek mi van velük, és láss csodát kiderült, hogy 14 év után új nagylemezt adtak ki idén. Hát nem őrület?!?! Ennél csupán az megdöbbentőbb, hogy kb semmit sem változtak a nullás évek eleje óta. Ugyanazt a mocskos, alkoholtól bűzlő, rohadt gyors punk and roll-t nyomatják ma is, mint annak idején.