A The Dahlmanns nemrég megjelent hat számos minialbuma  - csakúgy, mint a korábbiak -  annyira döfi, hogy bármelyik 1990 előtti klasszikus John Hughes filmben megállná a helyét.

Ezért a következő Swearin' lemezen helyet kap egy új Pixies szám is. Amúgy üdv az új basszusgitárosnak! Azt nyilván mondanom sem kell, hogy rögtön belopta magát a szívembe.

Fogalmam sincs mióta publikus, hogy a Mourn November 8-án fellép a Dürer Kertben, de én még csak néhány perce tudom. Legutóbbi nagylemezükkel mondjuk nem igazán sikerült megváltaniuk a világot,  de ez ne tántorítson el senkit attól, hogy megnézze őket. Én, a magam részéről simán el tudom képzelni, hogy a Hinds-hez hasonlóan ők is nagyon tutik élőben.

Megjelent a Lonely Parade új nagylemeze, úgyhogy felesleges tovább erőlködnötök.

A The Pits az elmúlt 15 év legszuperebb coming of age albuma. Egy hatalmas fiatal felnőttkori frusztráció bomba, technikás post-punk köntösbe bugyolálva, ami a 37 perces játékidő alatt pontosan tízszer robbantja fel maga körül a világot. Nincsenek üresjáratok, ohne unalom és szerencsére a túlzott nosztalgia mámor sem nyomja rá a bélyegét. Pedig lenne rá esély, mert minden benne van, ami az elmúlt 30-40 év független gitárzenéjében szuper volt. De hiába, mert annyira ügyesen építkezik belőlük, hogy az elképesztő stíluskavalkád ellenére sem hasonlítható igazán semmihez. Ráadásul baromi jól is szól, ami leginkább Shehzaad Jiwani-nek (Greys) köszönhető. Nem akarok felesleges összehasonlításokba bonyolódni, de aki ezek után is azt állítja, hogy az év indie rock szenzációja a Snail Mail debütlemeze, annak minden bizonnyal agyára ment a Sargentini-jelentés.

Ma amúgy napvilágot látott egy másik szuper lemez is.

Én a magam részéről szerfelett örülök, hogy kicsengettek a nyárnak. A 30 fok feletti pokol ugyanis egyáltalán nem medvének való. A jelenlegi temperatúrával azonban nincs semmi bajom. Sőt, kifejezetten élvezem. Ilyenkor épp úgy árad belőlem a szeretet, mint a The Convenience, minap napvilágott látott,  Zombies/Beatles ihlette dalából.

Melyek remélhetőleg egy szuper pompázatos új nagylemez előhírnökei.

A vancouveri sarki srácoknak annyira a vérükben van a 70-es évek végi klasszikus észak-ír pop punk, hogy azt sem tartom kizártnak, hogy a szüleik annak idején Belfastból vándoroltak ki a délnyugat-kanadai kikötővárosba.

mert világ életben azt hittem, hogy az alábbi twee pop orgia címe Cub, az előadó pedig a Betti-Cola, pedig valójában fordítva van. :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Ilesztik Déjz örrávjz November 9 via Száb Pop, end ic led báj dö szingöl "Szí jú et dö Múviz."

Még mielőtt újra lemaradnék a Midnite Snaxxx aktuális kiadványairól, gyorsan idebiggyesztem mindkét idei kislemezüket.